Mózes Huba: József Attila és a román költészet. Kétnyelvű kisantológia - Téka (Bukarest, 1972)
Múzsák testvérisége
József Attila (1936): Éhen, pőrén, födéltelen, hordom a terhet, mit kívánsz, leköptél, vertél, s úgy se bánsz, mint kutyáddal, velem. Szélhozta, jöttment úr, ki vagy, bár szerződj pokollal, fogadj, hogy legyünk örökös kutyád, hordjuk a terhet, kínt tovább, visszük a hámot, az igát: csak földet adj! Molnár Sándor (1944): Hajléktalanul, meztelen, éhtől gyötörve, terhekkel rakottan tiportál a földre. Ki vagy, nagyúr, hogy a sátán a barátod, és mi meddig tűrjük még a szolgaságot? Megvertél, leköptél, arcunkon a salak, kutyáitok voltunk, zsarnokszívű urak. Átkos pribékekkel ütitek testünket, vas láncokkal kötözték kezünket. És mi tűrjük a rabszolgaságot, de kezünkről letépjük a láncot, mert tudjátok meg, hogy élünk és vagyunk: Földet akarunk! Justus Pál (1944): Nálam rongyosabb s éhesebb nem volt — de húztam az igád. Kezed vert, leköpött a szád, hitványabb voltam, mint ebed. A pokol küldött a nyakunkra, galádságod az is megunta, — hogy élni embert itt ne hagyj. 12