Mózes Huba: József Attila és a román költészet. Kétnyelvű kisantológia - Téka (Bukarest, 1972)
Múzsák testvérisége
A műfordítás valamely irodalmi műnek más nyelven való művészi újrafogalmazása: az újrafogalmazás pedig sohasem lehet egészen pontos megfelelője az eredetinek. Az irodalmi mű egyszeri és módosíthatatlan nyelvi jelek meghatározott összefüggésével fejez ki meghatározott jelentést, illetve jelentésárnyalatokat. Ha a nyelvi jelek bármelyikét is módosítjuk, akkor más jelentésű, más jelentésárnyalatokat kifejező művet hozunk létre, vagy pedig — megbontjuk a nyelvi műalkotás egységét. A műfordító, az újrafogalmazás során, szükségképpen módosít. Módosít azért, mert anyanyelvének szerkezete, intonációja, szóhangulata különbözik a lefordítandó mű nyelvének szerkezetétől, intonációjától, szóhangulatától. De módosít azért is, mert fordítói egyénisége különbözik az eredeti mű szerzőjének egyéniségétől. A műfordítás tehát törvényszerűen tér el az eredetitől — kisebb vagy nagyobb mértékben. Az eltérésnek két gyakoribb esetét ismerjük. Ha a fordító túlzottan érvényesíti a maga egyéniségét, akkor az újrafogalmazás lehet művészi, de — kevésbé hűséges. Ha viszont nem használja ki kellőképpen az anyanyelvi lelemény lehetőségeit, akkor a leghűségesebb újrafogalmazás is ellaposodhat mint műalkotás. A két véglet között, persze, számtalan átmenet lehetséges. 6