Mózes Huba: József Attila és a román költészet. Kétnyelvű kisantológia - Téka (Bukarest, 1972)
In memoriam (Román versek József Attiláról)
AUREL RÄU A GÁT UTCÁBAN „En, József Attila, itt vagyok." Megérkeztem a Gát utcába, éjjel. A hóvihar felviszi fehér lepedőit a padlásokra és a háztetőkre. Oly hideg van s a hó úgy kavarog, hogy te, József Attila, hirtelenében nem találtad meg kicsiny lakásodat. Csapkod a szél. De a munkások már felemelték a gyárakra a vörös csillagot... Azt a rongyos, éhes lurkót, aki a Ferencvárosban fát lop, hogy kijátssza a fagyot, vajon hol leled meg ebben a só- és üszök-forgatagban, mely úgy betölti az űrt, mint egy erdőt? És mégis, a sötétségben tűzbetűkkel kiált egy ismerős, erős hang: „Itt vagyok!" „Itt vagyok!" S utcáról utcára költözik az erős hang — s a falra helyezett táblán a télen megkövesült virágkoszorúk még harsányabbá fokozzák a szavakat. Ráismerek a bejáratra. Mintha épp belépnél a „Külvárosi éj "-be könyved lapjain. Innen vitt a világgá ment munkanélküli egy remény-hullát Amerika felé, 117