Mózes Huba: József Attila és a román költészet. Kétnyelvű kisantológia - Téka (Bukarest, 1972)
Múzsák testvérisége
Mit tudom én, miért danolt; Vagy mert hogy bübáj ült a tájon, És hogy a szíve úgy ne fájjon, Hogy oly magába' vándorolt? József Attila (1934): Egy ember ment az úton este, ment, dalolt csendben az utón. Dalolt, talán hogy így elvesse nagy útja gondját — nem tudom. Dalolt, talán mert szép az este, vagy mert anélkül rosszul esne, hogy egymagában van utón. Nem nehéz megállapítani: József Attila tolmácsolása messze fölötte áll a В erde Máriáénak. Egészében véve sokkal gördülékenyebb, természetesebb, egységesebb. Idézett első szakasza pedig mondhatni minden szempontból megközelíti az eredetit. Egy árnyalattal talán kevésbé gördülékenyen, de — jelentéktelen eltérésektől eltekintve — hasonló hűséggel ülteti át József Attila Zaharia Stancu természeti élményekben tobzódó képeit, Ilaxie Voronca majdnem-dadaista szabad-asszociációit vagy Radii Boureanu szürrealista színezetű költői látomását is. De ha úgy érzi, hogy valamelyes hűtlenség árán meggyőzőbben szólaltathatja meg magyarul a verset, akkor a pontatlanság kockázatát is vállalja. Példa rá Densusianu falusi „zsánerképe", amelynek nemcsak szótagszámát, hanem ritmusképletét is módosítja a fordításban. * 14