Mózes Huba: Sajtó, kritika, irodalom (Kísérlet) (Bukarest, 1983)
III. Napisajtó és irodalom
Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Juhász Gyula, József Attila versei, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula és Nagy Lajos elbeszélései, novellái. De a Brassói Lapok hasábjain első közlésben napvilágot látó jelentősebb alkotások többsége sem ismeretlen ma már olvasóink előtt. Olyan műveket említhetünk itt, mint például Salamon Ernő Szegényének pusztuláskor, Gyönyörű sors, Egyszerű, Egyszerű szerelmes ének, Mogorva nyár, Vigasztaló, Ma az ember úgy hányódik, Morzsolódó értelem, Tűzveres esztendők, Brassai Viktor Őszinte szó és őszi biztatás (később Rabság, illetve Esős napok) című költeményei, Asztalos István A Piliskén, Gagyi László A kés, Kovács György Tündérország című rövid prózai írásai. Külön nyomatékkai éppen ezért csak két versre, valamint a lapban megjelent folytatásos regények sorozatára hívjuk fel a figyelmet. Szabó Lőrincnek A másik emberhez című versét (1935. április 21.), amely a gyűjteményes kötetekben nem szerepel, a „különbéke“ korszak sajátos produktumaként tarthatjuk számon. Joggal látunk viszont többet jellegzetes egyéni megnyilatkozásnál Illyés Gyula Téli köd című költeményében, amelynek az 1932-es Karácsonyi Lapokban közölt korai változata nemcsak teljesebb, hanem lendületesebb is az 1936-os Népszava Naptárból ismert szövegnél. A korai változatból néhány áttetsző szimbolikájú strófát idézünk: Hegyen, völgyön, erdők fölött forog már, gomolyog a köd. Letapos mindent, letarol, sötétül egyre, mint e kor, e korszak, melybe kegyetlen születni sújtott végzetem. 142