Mózes Huba: Sajtó, kritika, irodalom (Kísérlet) (Bukarest, 1983)

III. Napisajtó és irodalom

Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Jó­zsef Attila versei, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula és Nagy Lajos elbeszélései, novellái. De a Brassói Lapok ha­sábjain első közlésben napvilágot látó jelentősebb alkotá­sok többsége sem ismeretlen ma már olvasóink előtt. Olyan műveket említhetünk itt, mint például Salamon Ernő Szegényének pusztuláskor, Gyönyörű sors, Egysze­rű, Egyszerű szerelmes ének, Mogorva nyár, Vigasztaló, Ma az ember úgy hányódik, Morzsolódó értelem, Tűzveres esztendők, Brassai Viktor Őszinte szó és őszi biztatás (később Rabság, illetve Esős napok) című költe­ményei, Asztalos István A Piliskén, Gagyi László A kés, Kovács György Tündérország című rövid prózai írásai. Külön nyomatékkai éppen ezért csak két versre, vala­mint a lapban megjelent folytatásos regények sorozatára hívjuk fel a figyelmet. Szabó Lőrincnek A másik emberhez című versét (1935. április 21.), amely a gyűjteményes kötetekben nem szere­pel, a „különbéke“ korszak sajátos produktumaként tart­hatjuk számon. Joggal látunk viszont többet jellegzetes egyéni megnyilatkozásnál Illyés Gyula Téli köd című költeményében, amelynek az 1932-es Karácsonyi Lapok­ban közölt korai változata nemcsak teljesebb, hanem len­dületesebb is az 1936-os Népszava Naptárból ismert szö­vegnél. A korai változatból néhány áttetsző szimbolikájú strófát idézünk: Hegyen, völgyön, erdők fölött forog már, gomolyog a köd. Letapos mindent, letarol, sötétül egyre, mint e kor, e korszak, melybe kegyetlen születni sújtott végzetem. 142

Next