Nagy István: Szemben az árral. Önéletrajzi regény, 1935-1944 (Bukarest, 1974)
XXI
receniek is, hogy milyen fordulat közeledik. Az értelmiségiek nélkül féllábúak maradnánk a fordulat után . . . — Ne fájjon azért a fejed. Lakájbanda ez. Ahogy kiszolgálták egy negyedszázadon keresztül Horthyt, Gömbös Gyulát és Imrédyt, most meg a Kállay-kormányt, jó koncért kiszolgálnak majd bennünket is. Kár több szót és betűt vesztegetni rájuk. — Nem értelek, Jenő. Te magad is az ellenkezőjét bizonyítod ennek, és hányán még az értelmiségi barátaid közül. Hol állnál te és hol a többiek, akik a mi hatásunkra meggyőződéssel közeledtek hozzánk... ha mi konokul ki nem tartottunk volna a megközelítésetek mellett? — Nincs most már idő a további közelítésre. Itt most már a tettek döntik el, kik állnak mellettünk s kik ellenünk. — A József Attila mellé állás is tett ma. Aminthogy tettek a Petőfi vagy az Ady eszményei felé tartó lépések is. Tudom, ezek önmagukban nem elegendők. Ha értenék hozzá, talán most pokolgépeket gyártanék, katonavonatokat, alagutakat röpítenék a levegőbe vagy partizánalakulatokat szerveznék, de nem értek hozzá, és már sztrájkokat sem szervezhetek. A gyárak közelébe sem juthatok. Azok az ismert munkások, akiknek a révén a gyárak közelébe férkőzhetnék, már mind börtönben vagy hadimunkán sínylődnek. Ezért a félelembe vagy a megalkuvásba belényomorodott lelkek robbantása maradt számomra. Ehhez talán szereztem már némi tapasztalatot. Ezért megyek el Debrecenbe is, és mindenüvé, ahova hívnak, és amíg lehet. Hiszek benne, hogy ha minden lelket nem is kavarhatok fel, annyi holtbiztosán sikerül, hogy ha .sor kerül rá, egy-egy írót, egy-egy tanítót, mérnököt vagy orvost és tehetséges munkást oldaállíthassunk majd a lapjaink szerkesztőségeibe vagy egy-egy iskola pódiumára, egy-egy gyár irányításához. Írásaimmal, előadásaimmal talán még abba az irányba is hathatok, hogy néhányan fegyvert ragadjanak, ha alkalom nyílna a fegyveres 'felkelésre vagy a hadiüzemek szabotálására. Tudom, lesznek majd lakájok is, akik képmutatón kiszolgálnák az ellenforradalmat is. — Az ilyenek között szétütünk... — vetette közbe Jenő valamivel már bizonytalanabbul. 546