Nagy István: Szemben az árral. Önéletrajzi regény, 1935-1944 (Bukarest, 1974)
XXI
ségre menekült, a villámcikázásként terjedő hírek szerint a belügyminisztert a megszállók letartóztatták, a szociáldemokrata pártot betiltották, a Népszava megjelenését s más lapokét hasonlóképpen. Akinek a közismert antifasiszták soraiból nem sikerült idejében elrejtőznie, az a Gestapo karmai közé került. A megszállókat csak egyetlen revolverlövés próbálta feltartóztatni: Bajcsy-Zsilinszky Endre sütötte rájuk a pisztolyát, mikor a Gestapo rátörte az ajtót. Elrendelték a zsidó vagyonok zárolását s a zsidó származásúaknak a sárga csillag viselését. Ezt már magam is személyesen láthattam, következményeit pedig a feleségem kölcsönkönyvtári alkalmazásának megszűnésén azonnal tapasztalhattuk. A Cheresteşiu ala pította, Grünwald Ármin bérelte kölcsönkönyvtárt mint zsidó vagyont szintén zárolták. Addig biztosnak látszó megélhetési alapunktól estünk el. A könyveim után járó honoráriumrészletek törlesztése akadozni kezdett, majd teljesen el is akadt. Püski Sándortól ugyan kaptam még egy biztató üzenetet: a Réz Mihály ék kóstolóját mindennek ellenére hamarosan nyomdába küldi. Fanyarul elhúztam a számat. Milyen naiv, hiszékeny ember, ha azt hiszi, hogy a megszállók tűrik egy ilyen regénynek a megjelenését és hogy én kívánatosnak tartanám a kiadását most, Hitlerék alatt. Vége az íróskodásnak! Most már a legteljesebb, a legmélyebb illegalitás nyelvén ha szólhatok. Hova tűnjek el szem elől? Tudtam, hogy sor kerül reám is, hiszen Bruder Ferencet, a helyi szocdem párt titkárát máris elhurcolták. De teltek a napok, s még mindig nem tört reánk a Gestapo, pedig Budapestről s másfelőlről is újabb és mind újabb lefogásokról kaptunk suttogva terjedő értesüléseket. Hosszú évek múlva tudtam meg Győri Illés Istvánná, a volt Gyilkos nevű lap főszerkesztője feleségének Budapestről hozzám írt leveléből, melyet ma is őrzök, miért nem csaptak le reám Kolozsvárott már a megszállás első heteiben. Idézem belőle az alábbi sorokat: „ ... Valószínűleg Ön is tud arról, hogy a férjem 1940- ben a fasiszták börtönébe került. 1944 májusában súlyos betegen kiszabadítottam a toloncház rabkórházából, s kiszabadulása után pár nappal a Gestapo betegen elhur549