Nagy István: Szemben az árral. Önéletrajzi regény, 1935-1944 (Bukarest, 1974)
IX
ujjongással ünnepelte a darabot. Nem szeretnék túlozni, de kiderült, hogy van egy komoly baloldali közönség is, vagy ha addig nem volt, az Özönvíz előtt megteremtette. Még a kedvező polgári sajtóvisszhang is ilyen baloldali tüntetés látszatát kelthette. Hiba lenne azonban mindezt csupán az én színpadi müvem érdemének tekinteni. Benne volt ez már a levegőben. Hiába fojtották el a korábbi években a járványszerüen kitörő kisebb-nagyobb munkássztrájkokat, tüntetéseket, hiába hamisították meg a választási eredményeket, hiába szorították föld alá a kommunista szervezkedést, feltört az más úton, feltört József Attila költészetével, s a kapukat döngette már Móricz Zsigmond mellett Veres Péter és Szabó Pál, a románok között meg Alexandru Sabia prózájában is. Az „alkotmány sáncait“ ostromolta korábban a falukutató irodalom s a hazaiak közül Ligeti Ernő különösebb visszhang nélkül feledésbe merült Föl a bakra című regénye s Kacsó Sándoré: a Vakvágányon, Balázs Ferenc A rög alatt]a, Szilágyi András Üj pásztora, s miért hallgatnám el, hogy a Tamási Áron Ábele is. Az én darabom, az Özönvíz előtt mindezt csak egy csomópontba sürítette. Jelezte, hogy a munkásság nemcsak a politikai hatalomra készül, és nemcsak a miaga érdekében, hanem már az irodalomban is a saját hangján és az egész nép nevében tud szólni. Helyet szorít, s nem is leghátul, abban, amit akkor haladó irodalomnak ítéltünk. Ezzel csendülhetett össze az én darabom visszhangja. Mindez együttvéve, de be nem vallva s talán nem is tudva, kínosan érintette mind a kolozsvári színház igazgatóságát, mind a Szépmíves Céh és a Helikon fejeseit. Legalábbis erre vallott Járosi Andornak, a későbbi lutheránus püspökhelyettesnek, az akkori drámabíráló bizottság egyik tagjának a Pásztortüz április 15-i számában közölt kimosakodási kísérlete is. Ellentétben a bíráló bizottság jelentésével, mellyel ő maga is egyetértett, s ellentétben a három város többségében kedvező sajtóvéleményével, így próbálta közömbösíteni a darab hatását: „A költészetet nem lehet sem a jobb-, sem a baloldali tendenciák Prokrusztész ágyába szorítani. Ez a darab bár a tehetség nagy vonásait viseli magán, nem kisebbségi életünk tragédiája, s a bíráló bizottságnak most ezt a kri-17 — Szemben az árral 257