Nagy István: Szemben az árral. Önéletrajzi regény, 1935-1944 (Bukarest, 1974)
XIX
s fejüket összedugva izgatottan tárgyalták az eseményeket. Készülődtek a holnapra, hogy pontosan mire, azt nem fedték föl. Egy-egy félreeső kiskocsmában összejöttem a negyedévi folyóiratukat szerkesztő szocialista munkásírókkal is. A kis angolpipás szikár Földeák János, az igen tehetséges Benjámin László, a jó tollú Vaád Ferenc, a kitűnő humorúrakodómunkás Rideg Sándor s a mindig tettre kész László Gyula hajolt össze velem egy-egy üveg sör fölött. A szomszéd asztaloknál borozgató munkások zsivajában beszéltük meg a laptervet. Két első számukat, a Márciust és a Mérleget már 1942-ben kiadták. Azok megtervezésébe csak Vaád Ferenccel sűrűn levelezve kapcsolódtam be. Az 1943-ban megjelent Magatartást és a Mértéket részben levelezés, részben személyes megjelenés révén szerkesztettük. E számok azért kerültek ki a nyomdából különböző címek alatt, mert akkoriban szocialista jellegű folyóiratra már nem lehetett engedélyt szerezni. Alkalomszerű volt a kiadásuk azért is, mert a kiadás költségeit sem tudtuk volna rendszeresen előteremteni. Még a negyedévenkéntire tervezett megjelenés is összezsugorodott félévenként kiadott számokra. A szociáldemokrata párt, mely a Népszava mellékleteként állandó kiadója lehetett volna, kitért a fiúk törekvései elől. Peyer, Mónus Illés és Kéthly Anna jobboldali szentháromsága bolsi szándékokat szimatolt az összeverődő fiatal munkásírók célkitűzéseiben. Örvendtünk, ha Kállai Gyula, Szakasits Árpád és Marosán György nyomására a megjelenő számokat a Népszava ismertette s olykor közölte a fiúk némely versét vagy karcolatát. Célkitűzésünk az volt, hogy népfronti alapon összehozzuk a szociáldemokrata és kommunista írókat, s ha lehet, a népi írók balszárnyát is magunkhoz édesgessük, ám az egy Darvas József közreműködésén túl alig jutottunk. A Népszava irodalmi mellékletével elégedetlenkedő munkásírók azt szerették volna, hogy nagyobb teret kapjanak a lapban. Hiányoltuk, hogy a munkástematika teljesen háttérbe szorul. Akkor, amikor a napi politikában s az ellenállási harcban mindenütt a munkásság járt elöl, Kassák Lajos és Gergely Sándor letűnése s József Attila tragikus halála óta az én megjelenésemig úgyszólván eltűnt a munkásság harcának, 503