Nagy István: Szemben az árral. Önéletrajzi regény, 1935-1944 (Bukarest, 1974)
XX
désre. Nem látok-e tényleg rémképeket? Helyesen jártam-e el, mikor megtagadtam a kolozsvári pártkapcsolat felvételét? Érdemes volt-e a gyávaság látszatát is magamra venni? Cáfolja-e ezt írói munkásságom; nem túlzom-e el a jelentőségét? Mivé zsugorodik ez össze, ha a cenzúra teljesen a torkomra forrasztja a szót? Még 1942-ben megírt Bérmunkások című kis kötetemet már nem engedélyezte, a Magyar Csillaghoz beküldött Minden jog a szerzőé című önéletrajzi töredékemet is visszadobta. Illyés Gyula hiába próbálkozik vele hónapok óta. És mi lesz a sorsa a készülőiéiben levő Réz Mihályék kóstolójának? .. . Időközben azonban a nyár folyamán megjelent a Termésben leadott cikkem minden törlés nélkül. Ez újra megerősített elhatározásomban. Abból Béla is észreveheti, hogy a párt illegálisan kinyomtatott felhívásainak erősítem fel a hangját. Alátámasztja ezt a már kiadott Oltyánok unokái és A szomszédság nevében meg A Boldog utcán túl felrajzolt társadalmi korképe is, amely a szocialista nevelésű munkásosztály sokféle változatban, sokféle fejlettségi fokon felbukkanó sajátos egyéniségeinek mozgásával elevenedik meg. Újra fellángolt bennem a hit: abrázatuk rajzával a még útba nem talált olvasók is megérthetik, hogy a „másfajta raj“ nemcsak a kommunisták elméleti és politikai fejtegetéseiben él, hanem hús-vér élő emberekben tör fel, és valóban helyet szorít magának a történelemben. A még bukdácsolók és a tévelygők is hozzájuk mérhetik embervoltukat, hogy azok felé az eszmények felé igazítsák jellemképüket, etikájukat és lépteiket, amelyek József Attila „másfajta raj“-ának már nagy távlatokra nyíló életigényévé váltak. Ne érne ez fel a titkos pártmunkával, ha egyelőre kívül is maradok az ellenséges ügynökök aknamunkájától mindegyre -szétzilált szervezeteken!? Az lenne gyávaság, ha a meghátrálás látszatától félve azt is odavetném ellenségeinknek, amit toliammal harcossá nemesíthetek az olvasótömegek lelkében. Ettől a-felismeréstől felforrósodott szívvel vetettem belé magam Réz Mihályék világának megelevenítésébe s bizonyos mérvű írói felnagyításába. A jövőbe látás szükségét próbáltam alakjaimmal felismertetni. Éreztem, sejtettem — s bizonyos mértékig láttam is —, hogy a szovjet had521