Nagy István: Szemben az árral. Önéletrajzi regény, 1935-1944 (Bukarest, 1974)
XXI
— Valamikor én is így gondolkoztam, Jenő. De azóta rájöttem, hogy a hatalomra törő harcot sem tudjuk csak a munkásokkal és a szegény földhözragadt tudatlan parasztsággal megvívni. A hatalom birtokában pedig moccani is alig tudnánk művelt, nagy tudású emberek nélkül. Mikor kezdjük megnyerésüket, ha nem most, amikor még oly kevesen állnak meggyőződéssel mellénk? Gondold csak meg, holnap-holnapután a Tudományos Akadémiától és a minisztériumoktól a legutolsó tanyai iskolákig, a gyárak szakszerű vezetéséig minden a munkás néphatalomra hárul. Miért ne küzdenénk a munkás- és parasztösszefogás mellett az értelmiségiekkel kívánt szövetkezésért is már most, ha nem azért, mert a fölülkerekedés és fölülmaradás enélkül el sem képzelhető. Hát nem azért hagytátok jóvá most három éve a Gaál Gábor lakásán, hogy a népi írók közé menjek, hogy a Móricz Zsigmond lapjában, a Szabad Szóban, Népszavában és minden olyan lapban cikkezem, amelyben némi hajlandóság mutatkozik a széljárások megfordítására?... Miközben Kovács Katona Jenő oldalán haladtam egyik néptelenebb óvári kisutcából a másikba, éreztem, hogy a könyöke idegesen meg-megrándult, bár hangos ellenvetést többé nem tett... De minek folytatnám további megbeszélésünk felelevenítését. Tanút nem idézhetek magam mellé, hacsak Jenő mindezt el nem mondta testilelki jó barátjának és támogatójának, Jordéky Lajosnak, esetleg Balogh Edgárnak vagy a hetenként dési katonáskodásából hazalátogató Gaál Gábornak. Tanúm lehet viszont akkori gondolkozásomra nézve az a részben esztétikai, részben világnézeti és szociológiai kérdéseket összeszövő tanulmányom, amit a Móricz Zsigmond ébresztése című kötetbe írtam, s továbbá az az előadás is, amit 1944 márciusában tartottam Debrecenben József Attila új népe címmel, s tanúként megidézhetem Regény helyett című hosszabb elbeszélésemet, amit végre sikerült a Népszavában 1943 végén és az új esztendő elején folytatásokban megjelentetni. Végigmentem azon az úton, amelyről a Józsa Béla halála után még kevésbé téríthettek volna le. Hogy ezek és korábbi írásaim meg a József Attila költészetéről tartott debreceni előadás hány lelket robban547