Paget, John: Magyarország és Erdély. Napló (Kolozsvár, 2011)
Függelék
Kemény Farkas br. (1797-1852) - honvédezredes; részt vett az érchegységi román felkelők elleni ún. havasi hadjáratban, a szabadságharc végső szakaszában Kolozsvár helyőrségének parancsnoka, Világos után a londoni magyar emigráció egyik vezetője Kemény Ferenc br. (1795-1875) - az Októberi Diploma (1860. október 20.) után Erdély kancellárja Kemény György (1813-1896) - a honvédség 32. zászlóaljának hadnagya Erdélyben; a kiegyezés után Torda vármegye főispánja Kemény István br. (1811-1881) - erdélyi ellenzéki politikus; Alsó-Fehér vármegye főispánja; emlékiratai A fekete könyv, báró Kemény István emlékiratai címen a Történelmi Lapok (Kolozsvár) hasábjain jelentek meg Kemény Simon - 1442 évi marosszentimrei csatában felöltötte Hunyadi János páncélját, hogy összetévesszék a vezérrel, és őellene irányuljon a törökök támadása, önfeláldozásának szerepe volt Hunyadi győzelmében Kemény Zsigmond (Paget kéziratában: Sigo) br. (1814-1871) - regényíró, publicista, politikus, a szabadságharc idején a békepárt egyik vezetője, annak leverése után az osztrák-magyar megegyezés híve Kisfaludyak - költő testvérpár: Sándor (1772-1844), főleg szerelmi költészetével tűnt ki, míg öccse, Károly (1788-1830) drámáival Kiss Ernő (1799-1849) - honvéd altábornagy, az Országos Főhadparancsnokság vezetője; 1849. október 6-án az osztrákok Aradon kivégezték Kiss /Sándor/ (1809-1849) - honvédezredes, a nyári hadjáratban a brassói hadosztály parancsnoka, 1849. június 20-án a tömösi szoros védelmében megsebesült, fogságba esett, és öngyilkos lett Klapka György (1820-1892) - honvédtábornok, Komárom várának főparancsnoka; Világos után két hónappal, október 3-án adja fel a várat úgy, hogy katonáinak mentelmi jogot szerez, 1859-től az itáliai, 1860-tól a poroszországi magyar légió vezetője; a kiegyezés után országgyűlési képviselő Kohári - kúriai bíró (judex curiae) Kolowrat, Franz Anton gr. (1778-1861) - osztrák politikus, államminiszter Kossuth Lajos (1802-1894) - államférfi; a magyar reformmozgalom radikális szárnyának irányítójaként az 1848-as első felelős kormány pénzügyminisztere, 1848 őszén a Honvédelmi Bizottmány elnöke, 1849. április 14-i Függetlenségi Nyilatkozat után Magyarország kormányzó-elnöke; az orosz beavatkozás utáni vereségek hatására Szegeden lemond tisztségéről, s Görgeyre ruházza a legfelsőbb hatalmat; a világosi fegyverletétel után Törökországba emigrál; angliai és amerikai körútjai erkölcsi sikert igen, de politikai segítséget nem eredményeznek, az emigráció élén (Nemzeti Igazgatóság) az európai nemzetközi helyzet kedvező alakulásában reménykedik. Miután a 506