Rácz Győző: Értelem és szépség. Esszék, tanulmányok, kritikák (Bukarest, 1972)
Esszék, tanulmányok, kritikák
lentősebb képviselőjének tekinthető — a moszkvai Sarló és Kalapács 1931-es júniusi számában megjelent írás (A magyar proletárforradalom platformtervezete) a fasizmushoz való sodródással vádolta. Ez a támadás — amely maga is az egyik legszélsőségesebb megnyilvánulása volt a kor marxizmusában mutatkozó, már jelzett szektás, dogmatikus szellemnek — nemcsak a költő indokolt tiltakozását váltotta ki a nyilvánvalóan alaptalan vád ellen, hanem bizalmatlanságot is szült József Attila költői és emberi magatartásával szemben. Ebben a helyzetben a Korunk és Gaál Gábor személyes viszonyulása a kérdéshez evidensen bizonyítja, hogy a lap, éppen a szellemi antifasizmus ideológiai platformjának megfelelően, nem értett egyet a Sarló és Kalapács József Attila-értékelésével. Bizonyítékul nemcsak arra hivatkozunk, hogy József Attila aktív bekapcsolódása a Korunk munkájába a jelzett durva és igazságtalan támadás után kezdődött.8 Ennél beszédesebb bizonyíték az, hogy egy évvel a „kiátkozás“ után a Korunk egyik kritikusa József Attilában a szocializmus költőjét méltatta. „József Attila költészetében — írja ez a kritikus — a szocializmusnak nemcsak harcos átérzése, hanem elmélete is egészen a szabatos terminológiáig megjelenik.“9 (Az én kiemelésem — R. Gy.) Az elég terjedelmes tanulmányból, amelynek mai megítélésben vannak az elkötelezettséget hibásan értelmező és vitatható részei is, azért idéztem éppen ezt a mondatot, mert a József Attila elleni szektás, dogmatikus vádak sorában — a többi között — a költő állítólagos elméleti tájékozatlanságára és ingadozására utaló szentenciák nem kis súllyal jelentkeztek. A népfronti Korunkra visszapillantó mai olvasóban felmerülhet az a gondolat, hogy a lap álláspontja a József Attila-kérdésben éppúgy, mint a Korunk népfronti kor-8 1931 szeptembere után József Attila több verssel, fordítással, kritikával és vitacikkel jelentkezik a Korunkban. 9 Danzinger Ferenc, József Attila a szocializmus költője. Korunk, 1932. 843. 124