Rácz Győző: Értelem és szépség. Esszék, tanulmányok, kritikák (Bukarest, 1972)

Esszék, tanulmányok, kritikák

szakában jelentkező több más pozitív megnyilatkozásban, nagyrészt a véletlen műve, az esetleges muszáj helyzetben elfogadott munkatársak bizonytalan érdeklődésének és a lap akkori irányvonalától esetleg eltérő világnézeti és ízlésbeli beállítottságának következménye is. Cáfolatul csupán két tényre hivatkozunk. Gaál Gábor ha néha kénytelen volt is engedni a lapcsinálás gyakorlatában a meggyőződésével ellentétes munkatársi szempontoknak, amikor erre csak módja volt, konzekvensen érvényesítette a maga jellegzetesen antidogmatikus, az alkotó gondol­kodás minden jegyét felmutató írói, szerkesztői szemlé­letét. Hogy a József Attila-kérdésben a Korunk állás­pontja mennyire valóban a népfront-gondolat szellemé­ben fogant, és mennyire Gaál Gábor ma már közismerten híres kivételes esztétikai, világnézeti tisztánlátásából kö­vetkezett, Danzinger Ferenc idézett kritikáján kívül más tények is bizonyítják. Az idézett platformtervezet meg­hirdetése előtt a Korunk — tudomásom szerint első íz­ben a magyar sajtó történetében — így méltatta József Attilát: „Mi az értékmérője a szocialista kultúrmunka termékeinek? Nem lehet vitás: — az értékmérő: mennyi­ben használ annak a küzdelemnek, amely a proletariátus napi harcait a végcél érdekében irányítja. József Attila néhány versének hasznossága ilyen viszonylatban nem lehet problematikus.“10 Tekintsünk el attól, hogy Ger­gely Sándor idézett szövege csak a költő iránti hajlandó­sága miatt konkludens számunkra, felfogását illetően azonban ő maga is mélységesen dogmatikus, amikor a költői értéket a napi harcokban való hasznosság függvé­nyévé teszi. Gergely Sándor véleménye tehát csak a Jó­zsef Attila elleni vádak optikájában érvényes, így te­kintve nem kétséges: még a balos kritika is kénytelen volt elismerni József Attiláról, hogy lírájával a prole­tariátus törekvéseit szolgálja. 10 Gergely Sándor, József Attila új versei. Korunk, 1931. 392— 393. 125

Next