Rácz Győző: Értelem és szépség. Esszék, tanulmányok, kritikák (Bukarest, 1972)

Esszék, tanulmányok, kritikák

ségéhez viszonyítva „arisztokratikusnak“ kellene minősí­tenünk, holott, mint előző tanulmányunkban utaltunk rá, a korviszonyok között ez a szimbolizmus a legradikálisabb forradalmiságot szolgálta. Mutatis mutandis ugyanez érvé­nyes József Attila szocialista realista lírájára az Ady lírá­jához való viszonyításban. Pedig József Attilát sokkal-' rövidebb időszak választja el Ady tói, mint Adyt Petőfi­től. Azt hiszem, nem szorul hosszas bizonyításra, hogy Ady­­nak éppen a korszellem művészetmeghatározó funkciója miatt nem juthatott eszébe két hasonló asszociációt idéző sor: A semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog de még ezek a sorok sem: Az éjjel hazafelé mentem, éreztem, bársony nesz inog, a szellőzködő, lágy melegben tapsikoltak a jázminok. Igaz, József Attila művészetének mélyen demokratikus jellege döntően nem ezekben és az ezekhez hasonló kép­­világú és problematikájú verseiben tükröződik a legsajáto­sabban. Ezek azok a verssorok azonban, amelyek jelzik azokat a tartalmi és formai változásokat, amelyek művé­szet és demokrácia viszonyában Adytól József Attiláig a magyar lírában végbementek. Bármennyire hihetetlenül hangzik is: Ady korában Petőfi hangvételének újraismétlése nemcsak anakroniz­musként hatott volna — főleg Vajda János után —, ha­nem azokat a demokratikus törekvéseket sem szolgálhatta volna eredményesen, amelyek Ady költői és politikai programját alkották. Ugyanígy: József Attila a proletár­sors világirodalmi rangú és mélyen demokratikus hang-40

Next