Rácz Győző: Értelem és szépség. Esszék, tanulmányok, kritikák (Bukarest, 1972)
Esszék, tanulmányok, kritikák
A MŰVÉSZET VALÓDISÁGA ÉS A MŰVÉSZ ŐSZINTESÉGE Te jól tudod, a költő sose lódit: az igazat mondd, ne csak a valódit. Ezt a nem ars poeticában leírt mély és jellemző ars poeticát csak a költői megformálásban tekinthetjük eredetinek. József Attila előtt, több mint száz évvel, Keats is ezt a művészetfilozófiai alapelvet vallotta: A szépség igazság, az igazság szépség, ez minden, amit tudtok e földön és amit kell tudnotok . .. És Keats előtt is mindenkor, minden jelentős művész tudta, hogy művészet és őszinteség elválaszthatatlanok. Miért hivatkozom mégis — művészet és őszinteség viszonyát elemezve — elsősorban József Attilára? A művészetben az őszinteség nemcsak valósághűség. Bármennyire igaz ugyanis, ismeretelméleti értelemben, egy művészi szándékból született alkotás elvont vagy konkrét gondolati tartalma, ha ez a tartalom nem a művészi szubjektivitás eszközeivel reobjektivált valóság, ha hiányzik belőle az átéltség hitele — művészileg nem igaz, nem őszinte alkotás. József Attila sorai a költői őszinteségnek éppen erre a specifikumára is utalnak, amikor az igaz és a valódi fogalmát elhatárolják. A művészi értelemben vett igazság köre sokkal tágabb, mint a művészetbe „beemelt“ tudaton kívüli vagy tudaton belüli valóság szférája. A szocialista realizmus, mint korunk bonyolult problémáinak legadekvátabb alkotási módszere és szemlélete, a valóság reális ábrázolása mellett a művésztől megköveteli a valóságban rejlő tendenciák, történelmi, társadalmi és pszichológiai életutak szükségszerűségeinek a művészileg igaz ábrázolását is. 47