Réthy Andor - Váczy Leona: Magyar irodalom románul. Könyvészet 1830-1970 (Bukarest, 1983)
Köllő Károly: A magyar irodalom román fogadtatásának másfél évszázada
Bevezető tanulmánynak. Ha mégis minden addiginál jelentősebbet léphettünk előre kulturális értékeink kölcsönös megbecsülésében, a siker javarészt azoknak az elszigeteltségükben is szívósan dolgozó íróembereknek az érdeme, akik hivatásnak, nem pedig alkalmi penzumnak tekintették a szomszéd nép irodalmának bemutatását. A nyolcadik küszöbén is töretlen munkakedvvel alkotó Octavian Şireagu dióhéjba foglalt pályaképe valamelyest sejteti az eredményeket rögzítő szerény könyvészeti adatok mögé rejtett nagy erőfeszítéseket is. A kérésünkre összeállított önkönyvészetének lezárásáig (1980. július 10.) Şireagu összesen harmincegy magyar költőnek hatvanegy versét jelentette meg románul. Névsoruk időrendben Janus Pannoniustól Ady Endrén és József Attilán keresztül a Forrás második nemzedékéig ível; tulajdonképpen ő fedezte fel a román verskedvelők számára a modern magyar líra női vonulatát. A Román Pen Klub megbízásából összeállított Lirici maghiari din Ardeal (Erdélyi magyar lírikusok) című antológiája Emil Isac ajánló soraival együtt kéziratban rekedt. Pedig a harmincas évek végén hasonló funkciót tölthetett volna be, mint Ion Chinezu mindmáig nagyra értékelt összefoglalása a romániai magyar irodalom első évtizedéről, egyrészt azért, mivel a tizennyolc költőt bemutató válogatás biztos kritikusi érzékkel az erdélyi magyar irodalom minden irányzatát felölelte, másrészt azért is, mert a kötetzáró Date biografice şi bibliografice (Életrajzi és könyvészeti adatok) című függelék a szabatos értékeléseken kívül mindmáig ismeretlenül maradt adalékokat (kéziratos művek, írói műhelytitkok stb.) is tartalmazott. E glosszák tehát olyan irodalompublicisztikai erényeket villantanak fel, amelyeket a szerző magyar vonatkozású cikkeiben mindmáig kamatoztat.1914 Şireagunak a román—magyar irodalmi kapcsolatokban betöltött „katalizátori“ szerepéhez természetesen az is hozzátartozik, hogy 1924. december 7. óta, amikor az Enyedi Újságban méltatás jelent meg első verskötetéről, tevékenységét mindmáig nyomon követi a magyar közvélemény, fordítják verseit (Dsida Jenő, Flórián Tibor, Király László és mások), értékelik szerkesztői és műfordítói tevékenységét. Ez utóbbi két vonatkozásban a Noua lirică ardeleană (Új erdélyi líra) visszhangja és a Lirici maghiari din Ardeal (Erdélyi magyar lírikusok) készülését beharangozó hírek, nyilatkozatok jelentősége messzi túllépi a személyes vonatkozások keretét, és mindkét esetben nemzedéki vitává szélesül. Manapság, midőn a román irodalompolitika sarkalatos elve, hogy nagyvilágra tárt ablakán a világirodalom mellett a szomszédos népek értékei is folyamatosan beáramoljanak, az effajta önkönyvészet — minden elkerülhetetlen hézaga ellenére — lehetőséget biztosít egy korszerű irodalomtudományi módszernek, a recepcióesztétikának mint vizsgálati szempontnak alkalmazására a kapcsolattörténetben. Hisz a befogadást nemcsak az irodalmi mű önmagában képviselt értéke, hanem a közönség igénye, sőt ezen túlmenően irodalmi hermeneutikai képessége, vagyis az a mód határozza meg, ahogyan a befogadó-olvasó a maga konkrét 114 Közírói munkásságának sajátos értéke, hogy 1940-ig főként mint bukaresti lapok kolozsvári levelezőjének nyílt erre alkalma; néhány cím: Starea teatrului maghiar din Ardeal. Vremea, 1933. dec. 24.; Lirica maghiară modernă din Ardeal. Adevărul literar şi artistic, 1935. mprc. 24.; Aron Cotruş in ungureşte. Da şi nu, 1936. jol. 15. stb.