Réthy Andor - Váczy Leona: Magyar irodalom románul. Könyvészet 1830-1970 (Bukarest, 1983)
Köllő Károly: A magyar irodalom román fogadtatásának másfél évszázada
Bevezető tanulmány Egyetem Magyar Tanszékének támogatásával Florica Singer végezte el.1927 közös munkájuk eredményeként így született meg a könyv ötvenhat oldalas (583—639.) 6. fejezete, az eddigi legátfogóbb könyvészeti összeállítás a romániai magyar irodalomról román szakbibliográfiában. Az 1979. év másik figyelemre méltó szintéziskísérlete, a Dicţionarul literaturii române de la origini pina la 1900 (A román irodalom szótára kezdettől fogva 1900-ig) a iaşi-i irodalomtörténészek hivatásszeretettel áthatott együttműködésének köszönheti létrejöttét és az RSZK Akadémiája Kiadójának gondozásában látott napvilágot. A kereken ezeroldalas (XXXII+973), nagy negyedrét alakú könyv 1311 elemző szócikkben, könyvészeti utalásokkal a végén, a nyelvemlékek korától a modern irodalmi irányzatok meghonosodásáig rajzol széles ívű körképet a román irodalom fejlődéséről, amelyben a román nép történelmi helyzetéből adódóan oly nagy szerepet játszottak a fordítások. E tényező jelentőségének kidomborítására a kötet végén külön mutatót készítettek (Indice de autori străini traduşi) a románra fordított idegen szerzőkről, akiknek életrajzi adatait és nemzetiségét is feltüntetik. A jegyzék hézagosságának ellenére — hiszen csak a román irodalomtörténeti szempontból is számottevő fordítók munkásságát vették figyelembe — a belőle levonható tanulság igen fontos a magyar írók számára. Kiderül, hogy a XIX. század végéig a francia mellett, amellyel olvasottságban egyetlen újabbkori európai irodalom sem tudott versenyre kelni, a magyar irodalom is megkülönböztetett fordítói érdeklődésnek örvendett. A románra fordított magyar írók névsorát a jószerivel még a felvilágosodás korához tartozó Fazekas Mihály nyitja meg, majd a század klasszikus vonulatának nagyjai következnek, s a sort a világszínpadokon sikert sikerre halmozó Lengyel Menyhért és Molnár Ferenc zárja. Azt sem érdektelen megfigyelnünk a Dicţionarul literaturii române... értékeléseinek visszfényében, miként sarkallja a huszonhárom fordítót munkára a román irodalom valamilyen belső problémája. Miron Pompiliu számára például Arany János és Petőfi Sándor verseinek keresetlen hangvétele a népdaloknak műköltészeti szintjére emelt tökéletességét testesíti meg, míg Paul Gusty a Taifun és Az ördög bukaresti előadásait is saját modern dramaturgiai törekvéseinek szolgálatába állította.1928 A magyar irodalom román recepciójának folyamatában mérföldkövet jelentett a négykötetes Antologia literaturii maghiare (1965— 1969), amelynek előszavában Mihai Beniuc ezt írta: „Miként a román irodalomnak, a magyarnak is törzsöké a népköltészet hatalmas alkotó erejében van, amelyből a műköltészet és próza oltványa sarjad... A hozzánk közelebbi idők nemzeti eszményeinek nagy szószólói magukévá tették a nép és elődeik szívében megőrzött múlt lényegét, és önnön hitvallásukat az ősi törzsekbe oltották.“ Ugyanezt a gondolatot domborítja ki egy év múlva a Magyar költészet — Európai költészet ankéton tartott vitaindító referátumban is: „Ha nem is lett volna Petőfije, Adyja, József Attilája, a magyar kör 127 Vö. Nota redacţiei. Biblioteca Centrală Universitară Bucureşti, Literatura română. Ghid bibliografic. Partea I.: Surse. Bucureşti, 1979, XI—XII. 128 Vö. i.m. VI.; NB. már I. Heliade Rădulescu újságja, a Curierul românesc hírt ad Jósika Miklós Abafi című regényének kéziratban maradt román fordításáról is. Vö. i.h. 1845, 320.