Rohonyi Zotán: A magyar romantika kezdetei (Bukarest, 1975)
V. A dráma romantikus lehetőségei
val összeházasítani, a békesség kedvéért, pedig ez neki nagyáldozat ... De amazok nem békülnek őszintén; úgy gondolják, hadd pusztuljon Hunyady Nándorfehérvárnál, majd felmentik ők aztán a várost kellő sereggel, a maguk javára. Míg itthon tétováznak és tanácskoznak, a török már körülkeríti a várat. Hunyady és Kapisztrán odasietnek a maguk gyűjtötte sereggel, s felmentik Nándorfehérvárt, melyet belülről Szilágyi Mihály és Hunyady László védelmezett. A nagy diadal után Hunyady megbetegedik, s csakhamar meghal.“4 E tömör összefoglalásból jól látható, hogy Kisfaludy ugyan sok cselekvést görget darabjában, annál kevesebb viszont a jellem legbensőbb rétegeit küzdésbe hozó konfliktus lehetősége, az emberi bensőt reveláló tett. Mindaz, ami Gara és Ciliéi részéről akciónak tekinthető, Hunyady minden szava, minden kifejező mozdulata szükségképpen jellemképletük uralkodó vonását tünteti fel, s az összecsapás már csak azért sem lehet éles, mert — a történeti tárgyhoz ragaszkodva — Kisfaludy csak előrevetíthette ennek lehetőségét. A konfliktust voltaképpen intrika, cselszövés helyettesíti, mely ideig-óráig befolyásolhatja a főhős magatartását, nem rendítheti azonban meg — arra jó csupán, hogy Hunyady hadvezéri, államférfiúi nagysága, legendás hazaszeretete meg önfeláldozása, családiához fűződő mély kapcsolata még ragyogóbban tűnjék fel.' Tudjuk, Kisfaludy Sándor olvasmánynak szánta művét: hatalmas terjedelme eleve lehetetlenné is tenné a teljes szöveg színre vitelét. E szándék természetesen magyarázatul szolgálhat a terjedelemre, annál kevésbé azonban a drámai konfliktus, az emberkép, a személyiség-felfogás fogyatékosságaira, általában a drámai gyöngékre. Kétségkívül epikus maradt e művében is Kisfaludy: nem tett egyebet, mint dramatizált, párbeszédekbe szerkesztette a történeti anyagot, nem törődve a műnem követelményeivel. A Hunyadi-dráma ilyenformán történeti freskó, melyben a költő illusztratív szándéka uralkodik, aki ennek érdekében az egyébként is epikus, terjedelmes cselekmény-anyagot végtelenül hosszú szónoklatokkal tovább lazítja. A szerző hazafias eszményeit a történeti freskóban állóképpé merevített figurák szólamai hordozzák. A mű szerteágazó, mindenfajta szabályt felrúgd szerkezete teljesen megfelel az ily módon felfogott „drámai“ anyagnak. 203