Sas Péter (szerk.): Dsida Jenő emlékezete. Összeállítás születésének és munkásságának évfordulóhoz nem kötött, időtlet tiszteletére (Kolozsvár, 2009)
II. Nagycsütörtök
NÉHÁNY ADALÉK A SZERKESZTŐ ÉS AZ ÚJSÁGÍRÓ DSIDA PORTRÉJÁHOZ 51 ír Dsida költészetéről, az jellemző publicisztikájára is: „Rendkívüli szuggesztivitással indult, feltűnő formai alkalmazkodni tudással és hajlékonysággal.” Kétségtelen, javára vált induló szerkesztői munkájában, hogy már ekkor több nyelvet ismert: latint, németet, angolt, franciát, később oroszul is megtanult, románul meg éppen kitűnően tudott. A Pásztortüznél való szerkesztői munkája egybeesik a folyóirat legnyitottabb és legszínvonalasabb korszakával. Állandó munkatársak Áprily, Gaál Gábor, Makkai Sándor, Kosztolányi, Berde, Tamási, Kós, Bánffy, Moher, Maksay, Gulácsy, Kemény János, Ligeti, Karácsony, Hunyady, Kuncz, Bartalis, Szántó György, Bárd, Olosz, Bíró Vencel, Kelemen Lajos, nagy hangsúlyt kap Babits jelenléte, 1930-31- ben kerül sor József Attila bemutatására, a fiatal nemzedékből Szemlér, Kiss Jenő, Szabédi első jelentkezésének ideje ez, s ekkor kötődik a laphoz Gy. Szabó Béla. Igen színvonalas a lap grafikai anyaga és tördelése. 1930-ban rövid időre még az Erdélyi Helikont is szerkeszti, s ugyancsak rövid ideig, 1933-ban az Erdélyi Szépmíves Céh lektora. 1934 márciusában részt vesz Bánffy Miklós, Kemény János, Kós Károly és Nyíró József mellett egy magyarországi felolvasó-kőrúton, melynek célja a Céh könyveinek és a Helikonnak megismertetése és folyóiratának terjesztése. A rövid helikoni epizódnak is van József Attila erdélyi befogadásához kötődő eredménye: az Erdélyi Helikon 1930. októberi számában kiemelt helyen és parádés tördelésben jelenik meg például József Attila két verse. Hogyan élt akkoriban Dsida Jenő? Egy levélrészlet belevilágít: „A Rólad szóló cikket - írja Bárd Oszkárnak 1930. április 18-án - tegnapelőtt hajnalban öt órakor, 50 órai munkás álmatlanság után írtam. Azóta csak 8 órát tudtam aludni, mert sok mindenféle kötelezettség szakadt a nyakamba. Kuncz Aladár távozni készül, s a Helikon szerkesztését is megosztottuk addig Reményik Sándor, Kovács Laci és köztem. Pásztortüz, húsvéti szám, cikkek, látogatások, levelek és a májusi vizsga az egyetemen.” De jellemezte ezt az időszakát az is, amit Jékely Zoltán jegyzett fel róla: „Sokszor járt ki apámhoz a Szamos-parti nyaralóba, zsirárdi kalapban, könnyű sétapálcával, fehér pantallóban és kék lüszterkabátban, [...] a provincializmus, a borzasság, a Parnasszuson táncoló mezítlábasság ellen még öltözködésében is tiltakozó európai szigetember megnyilatkozása volt, aki Kuncz Aladár időnap előtt elárvult író-fejedelmi trónusának egyenes jogutódjaként tarthatja magát számon a harmincas évek erdélyi irodalmában. Kultúrában, társadalmi érintkezésben folytami akarta és folytatta is ezt a példamutatást: az oltalmazó szárnyait, serkentő spiritus rectorságát éppúgy terjesztette ki a kezdők felé, ahogy annak idején elődje és mintaképe őfelé.” 1935-től haláláig a Kolozsváron megjelenő Keleti Újságnak, az Országos Magyar Párt napilapjának segédszerkesztője (felelős szerkesztő Szász Endre, felelős igazgató Somodi András). Dsida a Keleti Újság 1936-tól megjelenő Képes Híradójának is dolgozik, itt közlik legtöbb fényképfelvételét, bár már a húszas évek végétől ad le fotókat más lapokban is. A Keleti Újság Brassai utcai szerkesztőségében dolgozik délelőtt, délután és éjszakákba nyúló estéken. Mindennap. Díjazása? A halála előtti időszakból, 1937 végéről és 1938 legelejéről fennmaradt Pénztárfuzetének bejegyzése szerint „1937. december 1-i fizetés 2400 lej. Ja