Sütő András: A lőtt lábú madár nyomában (Bukarest, 1990)
Engedjétek hozzám jönni a szavakat
gyógykezelés végett bizonyos Csokonai nevezetű poétához; vagy Berzsenyi tekintetes úrhoz; az utcánk elején és végén vigyázkodó Vörösmartyhoz; Arany János világítótornyába Nagyszalontára; Petőfi tömegsírjába Fehéregyházára; József Attila jajkiáltásaiba; Kemény Zsigmond jégvermébe vagy Ady tüzes katlanéiba; a hargitai Ábel szikrafeleseléseibe; nyelvi szunyókálásaiból fölserkentik az embert, megtáncoltatják az elmét, mint a nagypénteki kakast a rostában. Akár az erdélyi krónikások, a mennyköveket hajigáló hitvitázók, vagy nyelvünk huszadik századi aranyművesei. Ha pedig náluk férőhely nem lenne, meghúzódhatunk a lelkiismeretben is —- lehetőleg a sajátunkban, ahol egy-egy síró szavunk éjjel-nappal szolgálatos. _ A kezelési módozatok dolgában hasznos útmutatást nyújt az orvosi tudomány, amikor himlő, paralízis és más nyomorúságok megelőzése végett vakcinációt alkalmaz. Naponta kidoboltatva, kötelezővé, kell tennünk az anyanyelv védőoltásait; példának okáért két fiola Petőfi a szabadság szeretetének koronaerébe, tíz köbcenti Tóth Árpád jelzősorvadás ellen, az egyenes tartás védelméről nem is szólva. Mens sana ... Ép testben ép nyelv. Junius Juvenalis prókátor urunk nem haragszik meg, ha tornatermekben költözött mondását imigyen módosítjuk, helyét keresvén a lélek zugaiban is. Azért vagyunk a világon, hogy a szavainknak valahol helyet teremtsünk benne. — A világ meggyógyítását holnapra kellene halasztani! — olvasta le Örökmécses biztos érzékkel Nagyapa arcáról a százéves tűnődést. — Készülni, menni kell. Bőröndbe, zsákba költözött László játékvároskája, minden lakójával. A százszor meglőtt és föltámasztott medvékkel és ólomkatonákkal. A, sivárrá szegényedett szobát nézve, a gyermek azt kérdezte: tinéktek játék semmi se marad? Magad vagy a játék lélekvándorlása. Te költöztél a fémszárnyú madarakba, drótlábú zergékbe, káprázataink letarolt erdeibe; a kóccal kitömött párduc ugrásába. A piros pettyes labdámat rád hagyom, Jamama. Játsszál vele, amíg visszajövök. Tartós maradásra többé sohasem jött vissza. Röpke látogatásai, a betegségek kényszerjövetelei, néhanapi boldog kapu előtti rikkantásai a szülői felügyelet virágos napernyői alatt arra sem engedtek időt, 56