Szabó Lajos: Mentség. Történelmi dráma három felvonásban (Bukarest, 1972)

Érvényesülés, elismerés, anya­gi jólét vagy ügyszeretet, nép­szolgálat, az előnyökről való lemondás — ez a dilemma áll a történelmi témájú dráma tengelyében. A darab tényei­­ben és kérdésfelvetésében egyaránt hű nagy és nemes fellobbanásokat és csüggesztő megtorpanásokat egybeötvöző történelmi múltunk legfőbb ta­pasztalataihoz. Misztótfalusi Kis Miklós java férfikorban lévő megbecsült nyomdászmester a XVII. szá­zadi Amszterdamban, akihez Grúziából és különböző más országokból talicskával hord­ják a pénzt, akit Medici Co­­simo nagyherceg kecsegtető ajánlatokkal csábít Itáliába, amikor elhatározza: lemond az előnyökről, és hazajön Er­délybe, vállalja a nép feleme­lésének, az anyanyelvű okta­tás hirdetésének küldetését, és könyvek nyomtatásával segíti elő az ügyet. Hogy a hazai főnemesség és főpapság mi­lyen lélekkel s milyen indu­latokkal szemléli tevékenysé­gét, azt az erdélyi református egyház követének amszter­dami látogatása már az első felvonásban érzékelteti. Ez a kis jeges fuvallat duzzad a cselekmény kibontakozása so­rán viharrá, amikor a meg­gyötört, meghurcolt, de em­beri méltóságában rendíthetet­len Kis Miklósnak szembe kell néznie a zsinat könyörületet nem ismerő ítéletével: az eklé­zsiakövetéssel, ellenségeit ki­pellengérező Mentségének visszavonásával és megsem­misítésével, a nyilvános bo­csánatkéréssel. A Mentség múltunk haladó értékeinek tudatosításával, a helytállás, a harcos, küzdel­mes élet dicséretével, a népek barátságának hirdetésével, a helyes történelmi önismeret ápolásával és elmélyítésével jó ügyet szolgál. pAl Árpád

Next