Szabó T. Attila: Anyanyelvünk életéből. Válogatott tanulmányok, cikkek. I. (Bukarest, 1970)
II. A nyelvművelés gyakorlatában
sok-sok kötetét. Azt találtam, hogy az írók az -e és -é kérdőszó-forma használatát illetően két nagy csoportba sorolhatók: Az egyik csoportba azok az írók tartoznak, akik az -e alakkal élnek, és így náluk az -é formával nem találkozunk. Ezek közé tartozik Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Kosztolányi Dezső, Illyés Gyula; az erdélyiek közül Reményik Sándor, Bartalis János, Horváth Imre, Szemlér Ferenc és Tompa László. Ragyogó nevek, nagy nyelvművészek mellé szerényebb költői egyéniségek sorakoznak fel Klemm és az ÉrtSz. minősítésének helyeslőiként! De elég papírra vetnem a másik csoportba, a -e és -é változatot egyaránt használó írók társaságába tartozó neveket ahhoz, hogy belássuk, Klemmnek és az ÉrtSz.-nak ez a minősítése nem a nagy klasszikusok és velük a nyelv művészi használatában egyenrangú nagy modem írók gyakorlatán alapul, hanem merőben önkényesen kialakított stilisztikai-nyelvhelyességi szabály. Az előbb már ellenvéleményt jelentő Arannyal kezdődő írói sorozathoz ezek az írók tartoznak: a múlt századiak rendjéből: Madách Imre, Tompa Mihály, Gyulai Pál, Szász Károly, Vajda János, Tolnai Lajos; századunk írói közül ezek: Babits Mihály, József Attila, Juhász Gyula, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád. Hozzájuk csatlakozik az erdélyi írók sorából Áprily Lajos, Dsida Jenő, Kányádi Sándor, Kiss Jenő és Kós Károly. Miért, miért nem, a XX. század legnagyobbja, Ady Endre az -é kérdőszó-alaknak csak egyszeri használatával bizonyítja, hogy — halk helyesléssel — ő sem az első, hanem a második csoport íróival érez közösséget. e) Vizsgálódásom rendjén világosság derült arra is, hogy a kettős kérdőszó-alakkal élő írók nyelvhasználatát egyrészt olyanféle meggondolás irányítja, mint amilyenhez gyakorlatban magam eddig igazodtam, másrészt azonban az e csoportba tartozókat föltétlenül döntően befolyásolta mind a rövid, mind a hosszú hangzós változat használatában az időmérték és a rímválasztás kényszere; ez késztette és készteti az írót a két változat közül a pillanatnyilag legodaillőbb rövid vagy hosszú hangzós alak beiktatására. 3. A hosszas vizsgálódás eredményeként levont néhány velős rövidségü tanulság figyelembe vételével úgy 127