Szabó Zoltán (szerk.): A szövegvizsgálat új útjai. Tanulmányok (Bukarest, 1982)
Szabó Zoltán: A szövegnyelvészet stilisztikai jelentősége
a villogás, szikrádzás többszöriségével, valamint a suhintás és röppenés pillanatnyiságával, hirtelenségével. A harmadik szakasz első két sorának nagy érzelmi telítettségű, a vers tartalmának lényegét magába sűrítő felszólítása („ejh, döntsd“), a halmozódó mondatszerkezet (,,ne siránkozz“, „ne szisszenj“) és tőlük meghatározottan a kitörő erejű ritmus a hangulati csúcs egyik legexpresszívebb érzékeltetője. Az említett mondatfajták és szerkezetek, a felszólítás és a nyomatékosság, a ritmus a „kitörés“ irányában fokozódik, szakaszonként erősödik: Kijelentő -V Nyomaték nélküli Nincs halmozás Csendes, egyenletes ritmus Kijelentő -► Nyomatékos (50%) és nyomaték nélküli Mondatrészhalmozás Gyorsuló, hirtelen átváltó, pattogó ritmus Kijelentő és felszólító Nyomatékos (60%) és nyomaték nélküli Mondathalmozás (A hangulati csúcson) kitörő ritmus A tárgyalt stílustények szerves egysége a Favágó stílusegyediségének a biztosítéka. De bármelyiket nézzük is, külön-küiön (és természetesen másokkal összefonódva) József Attila sok más ekkoriban írt versében előfordul. Erről tanúskodik például a Nyár (1930) szerkezetében az ellentét két végpontját összekötő fokozódás, az Eső (1932) igebősége, valamint erősödő, majd elcsendesedő ritmusa, továbbá a Fagy (1932) téli képei, a Határ (1932) hangutánzó igéi és igei megszemélyesítései stb. Különben a versszerkezetet ellentétre építő József Attila vallotta is, hogy „csak disszonancia által lehetséges alkotás“ (ÖM. III, 227). A szerkezet fontossága, a stílusban is tükröződő konkrét és elvont szemantikai minőségek a Favágó ban is a konstruktivizmus sok elvét és eszközét hasznosító tárgyias-intellektuális stílusirányzatra vallanak. 9.5. Az elbeszélésszöveg és a képvers. — A szövegvizsgálatok szempontjai különös segítséget jelentenek két olyan sajátos szövegfajtának a St-i elemzésében, amelyek a múltban meglehetősen el voltak hanyagolva. Az egyik az elbeszélésszöveg, a narráció, a másik a képvers. 9.5.1. Az elbeszélésszövegek jellegzetes, narratív tényezőit (a cselekményt, időt, helyet, szereplőket) a múltban úgy-ahogy csak az irodalomtudomány tanulmányozta. Ma azonban, minthogy szövegszervező erőnek is tartják őket (pl. Hays 1973), bekerültek a Szny vizsgálati körébe, ahol intenzív tanulmányozásukban jelentős eredményeket értek el. És ez példamu130