Szász János: Május. Regény (Bukarest, 1988)
Május
Stendhalnál magától értetődön mindenekelőtt a bájról van szó. Van benne valamiféle szellemi éghajlat» amitől sikerül neki minden oly rosszon átvergődnie, amely az érzelmes regény rosszindulatán kifog. Ami a regényíró szokásos? bűnét, a nárcizmust illeti, sikerül neki úgy karon fognia, hogy azzal nem vált ki sokkhatást. George Orwell: Collected Essays and Letters (öszszegyűjtött esszék és levelek) El vagyok veszve, azt hiszem. Hallom, amint fölöttem csattog, ver a s?zivem. József Attila: Oda Ne bántsd a gyenge nőt. ha már szeretted József Attila: Ne bántsd Hosszakat lépő lábaival Vazul már a könyökutca határáig ért, amikor az oldallátásból megpillantott, észlelt, de észre nem vett magnólia, melyet siettében épp csak tudomásul vett, megnézte ugyan, de látni valójában nem látta, megtorpantotta és arra kényszerítette, hogy megfordulva hosszasan szemlélje. Egy belső mosollyal elintézte a félfordulat okának fölismerését, mint aki a — minek is? hadd legyen: — szépségnek kijáró hódolatot elmulasztotta. Hódolat! Micsoda bamba lovagkori blabla! Bamba blabla! Hódítók és hódoltak. Még a nő—férfi intimszférájába is átcsaklizták az általános hűbéri viszonyokat, a hódító hölgyet és hódolóját, hogy a szerelmet, mit szerelmet? az érzelmeket is a viszonyok szerint szabályozzák. Vagyis a szabályozhatatlant. No, de a magnólia? Az ő hódító szépsége? Francfenét, hódító! Hiszen nem ő szép. Én teremtettem meg a szimmetria és az aszimmetria törvényeit, a színelméletet, a kertesztétikát, sőt a virágkertészetet is, az oltás, a fajnemesítés tudományát. A magnólia szép? Én vagyok szép. No, no. És a lét, és a tudat, amely meghatározza? Ugyan már, a lét határozza meg a huzatot, ne bomolj, szép, mert érdekem, hogy tessék* , de * A kanti szépségmeghatározás (szép, ami érdek nélkül tetszik) kritikája, állításának sarkított ellentétezésével. 47