Székely Szabó Zoltán: Egy nemzedék három felvonásban (Kolozsvár, 2012)
Kárp György
lényegem.” Jelenleg a művészeti tanácsban az ügyvezetői teendőket látom el a társulat művészeti vezetője mellett. Hálás és egyben hálátlan feladat is ez: kézzelfogható eredményei vannak, ugyanakkor nem lehet mindenki szájaíze szerinti egységes profilt teremteni. Minden álmom, hogy olyan híresek legyünk, mint a Székely Színház volt egykoron.-És a futball? No meg az érzelgősség?- Sokáig aktív sportoló voltam, gyermek- és ifjúkorom a futballpályán telt el, kispályán már deresedő fejjel is tovább fociztam. A múlt évben azonban abba kellett hagynom a sportolást, mert súlyos külső és belső nyomokat hagyó autóbalesetet szenvedtem. Érzelgősség? Kovács György finom megjegyzése ’68-ban hangzott el, amikor a felvételin József Attila Az a régi, szép asszony című versét mondva elsírtam magam. Az biztos, hogy rendkívül érzékeny vagyok. De érzelgős semmi esetre sem. (1994) A kerületi színész- Negyvenedik évadodat kezded. Ünnep?- Szó se róla! Semmilyen ünnepet, évfordulót nem szeretek, a születésnapomat sem szoktam megtartani, nem is publikus, ne gratuláljanak, ne üzengessenek, a házassági évfordulónkat is el-el szoktam felejteni, csak a névnapomat nem tudom eltitkolni.- Nyugdíj?- Hivatalilag bonyolult a helyzet. Ügyvezető igazgató vagyok, közben tovább működöm színészként - külön jövedelem nélkül.- Nem lenne könnyebb, nyugodtabb, elegánsabb neked való szerepekben lubickolnod, annyi idő után hivatalmentesen élvezned a sikeres öregkort, mosolyogva az adminisztratív gondokon?- így szoktam meg, több mint harminc éve vezetői pozíciót töltök be - egykoron politikait is ez a tevékenységem remekül lekötött a színpad mellett, illetve azon kívül. Többször felmerült, hogy hagyjam a fenébe, dehát például az utóbbi három évben hol volt, hol nem volt vezérigazgató, aljasság lett volna lelépnem. A két dolgot könnyen el tudom választani: ahogy színpadra lépek, rögtön elfelejtem az adminsztrációt és fordítva. Ezért nem szoktam fáradt lenni, ez alkati kérdés. És még ott van a Gruppen-143