Szemlér Ferenc: Négyarcú világ. Útiképek (Bukarest, 1970)
Tavasz 1955-ben
gányosságukban. Attila szerint a bot kemény volt és súlyos — védekezni lehetett vele, de még inkább támadni. Gondolatában, beszédjében sokszor vissza-visszatért a pásztori pálca, esetleg pálcák, mert Pőcze nagyapa több ilyen botot is faragott volna. A falon ismét képek, másolatok. A „Korunk“ egy nyitott példánya József Attila versével. A költő mindössze két számot megért folyóirata, a „Valóság“. A Sallai és Fürst pörbe fogása és kivégeztetése idején kibocsátott halálbüntetés-ellenes röpirat társszerzőségéért rája kirótt ítélet kiadványa. A „Medvetánc“ gyűjtőíve (ismét gyűjtőív!), rajta Palló Imre aláírása. A „Nagyon fáj“ kötet. Kosztolányi Dezső zöld tintás kézírása. Radnóti Miklós szépírásmintához hasonlító tiszta levele. Illyés Gyula pár sora. Mellettük a „Dunánál“ kézirata és változatai. Valamennyi emlékező egyöntetűen állítja, hogy József Attila végtelen műgonddal dolgozott. Fúrt-faragott, javított versein, többször is átírta őket. Bizonyíték ez a kézirat is. Az Én dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani második sora mutatja a költő változtató, javító tollának munkáját. Először úgy hangzik, hogy „a fájdalom, hogy be kell vallani“. Aztán a „fájdalom“ szót áthúzza s helyébe írja, hogy „a kín“, de vele együtt a sorba beugrik már „a múltat“ kifejezés is. Nem véletlen, hogy ez sem marad meg. így kristályosodik ki aztán a végleges szöveg, amely a múlt bevallását feladattá tette és teszi valamennyiünk számára. Itt az utolsó emlékek között mutogatják József Attila fordításait. Keletkezésük időpontja a harmincas évek eleje. Ebben az időben dolgozik a költő a legnagyobb lelkesedéssel és munkakedvvel. Nem csupán verseket ír, előadásokat tart munkásoknak és szenvedélyes odaadás-14