Szemlér Ferenc: Százlátó üveg (Bukarest, 1977)
Kéziratom — amint az már többször is megtörtént — meghatarozhatatlan műfajú és besorolhatatlan célú írásmű. Kétségtelen bizonyossággal legföljebb az állítható róla, hogy próza. A kurzívnak képzelt rövid előhangban igyekeztem ugyan némi magyarázatot fűzni a tartalomhoz, a kötet utolsó néhány sorában pedig megadtam a cím — s egyben talán a műfaj — kulcsát, noha ez nem fogja kielégíteni a regényes önéletrajzokra éhes kritikusokat. Meg kell azonban jegyeznem, hogy olvasmányosság szempontjából éppen ez a kaleidoszkópjelleg biztosíthat sikert és kelendőséget a feltételezett könyvnek — függetlenül az egves rövid darabok tartalmának történeti és tárgyi érdekességétől. Mert azért a látszólag összefüggéstelen és anekdotaként ható darabok mélyen nyilvánvaló kapcsolatot teremt a szerzőnek az a nem is titkolt szándéka, hogy emlékezéseinek tükördarabkái egységesnek ható képet villantsanak föl nem csupán saját magáról, de főleg a