Szenik Ilona: Erdélyi és moldvai magyar siratók, siratóparódiák és halottas énekek (Bukarest, 1996)
A magyar népzenetudományban a sirató tanulmányozása központi helyet foglal el. A műfaj régisége és egyedi jellege indokolja az érdeklődést. A sirató-repertoár valóságos tárháza a régi dallamrétegek jellemzőinek. A kötetlen siratok prózai szövegében a személyes mondanivaló szabadon árad és a rögtönzés folyamatában bontakozik ki. A verses vagy versszerű szövegre énekelt kötött siratok szerkezetének változásai is a rögtönzés nagy szerepét tanúsítják. A tartalom megteremtésében a szöveg és a dallam egyenértékű alkotóelemként vesz részt. A siratóparódiák a „torzkép” minőségében, a halottas énekek a szokáskeret és a hangulati rokonság okán kapnak helyet a siratok mellett. Az erdélyi és moldvai magyarság siratóiról az eddigi közlések nem adnak teljes képet. A kötet a romániai archívumok 1949-től gyűjtött kiadatlan anyagának legjavát tartalmazza. Az ismert típusok elterjedésének adatait egészíti ki és új típusokat tár fel.