Szenik Ilona: Erdélyi és moldvai magyar siratók, siratóparódiák és halottas énekek (Bukarest, 1996)

A magyar népzenetudo­mányban a sirató tanul­mányozása központi helyet foglal el. A műfaj régisége és egyedi jellege indokolja az ér­deklődést. A sirató-repertoár valóságos tárháza a régi dal­lamrétegek jellemzőinek. A kötetlen siratok prózai szövegében a személyes mon­danivaló szabadon árad és a rögtönzés folyamatában bon­takozik ki. A verses vagy versszerű szövegre énekelt kö­tött siratok szerkezetének vál­tozásai is a rögtönzés nagy szerepét tanúsítják. A tarta­lom megteremtésében a szö­veg és a dallam egyenértékű alkotóelemként vesz részt. A siratóparódiák a „torz­kép” minőségében, a halottas énekek a szokáskeret és a hangulati rokonság okán kap­nak helyet a siratok mellett. Az erdélyi és moldvai ma­gyarság siratóiról az eddigi közlések nem adnak teljes ké­pet. A kötet a romániai archí­vumok 1949-től gyűjtött ki­adatlan anyagának legjavát tartalmazza. Az ismert típu­sok elterjedésének adatait egészíti ki és új típusokat tár fel.

Next