Szentimrei Jenő: Városok, emberek. Útkeresés könyve - Romániai magyar írók (Bukarest, 1973)
Három kisváros, Nagyenyed, Sopron és Alvinc tornyai bontakoznak ki Szentimrei Jenő önéletrajzi regényéből. És emberek seregestől, akik századunk évtizedében a provincia lakói voltak. Maga az író mondja: „Aludtam selyempaplanos ágyban és géppuskás lovak hasa alatt, kezeltem nagyurakkal, kisurakkal, válogatott és válogatatlan cigánylegényekkel.“ Életének erről az első szakaszáról vall az öreg író az ötvenes években kisunokájának, Bálintnak, miután már két világháborút megjárt, a kettő között számos közéleti harcot folytatott a polgári radikalizmus hadállásaiból, utánuk fenntartás nélkül csatlakozott a munkásosztály pártjához. Iszákjának felét sem tudta kiborítani, 1959-ben holt meg. Amit befejezett, az az I. könyv, az Útkeresés könyve. Önéletrajzának többi része csak töredékesen maradt fenn. Felesége, Ferenczy Zsizsi folytatta, egészítgette ki haláláig. Sajtó alá rendezése további feladat.