Szentimrei Jenő: Zárszámadás helyett. Összegyűjtött versek - Romániai magyar írók (Kolozsvár, 2007)
Verses magyar krónikája (1928/1937)
Kárpátoknál megtört Murád támadása. Szegény Magyarország így lett védőbástya. Majd négyszáz éven át nyugta nem lehetett, Míg más nemzet épült, ő vért vesztegetett. HUNYADI JÁNOS (1387-1456) Elsöprő viharnak útjába ki állhat, Tovazúgó árnak ki emelhet gátat? Megmozdult erdővel ki kelhet birokra, Ha tüzet okádik minden ága, bokra? Hol van most a vezér: erő, lángész, jellem, Ki maroknyi haddal százezrek ellen Síkra száll, mérkőzik, a sarat megállja, S fegyverén megroppan ozmán hadak árja. Ámde írva vagyon; legnagyobb szükségben Férfiakat támaszt az Ur, nagy ínségben Népe előtt járó, égő fáklyalángnak: Nagy Hunyadi Jánost adta a világnak. Szentimre, Nagyszeben, Vaskapu szorosa... Majd itt, majd ott villan Hunyadi pallosa, S az országot dúló roppant török hadat Pozdorjává zúzza fél esztendő alatt. Ha árulás miatt csatát vesztett Várnánál, Visszanyeri bőven Nándorfehérvárnál... Ki győzné leírni minden fényes tettét, Melyek neve hírét ragyogóvá tették. Erdély földje adta őt a magyar népnek, Örök pihenésre is csak hozzánk tért meg, Fehérvár temploma őrzi porló hamvát, Emlékét mindenütt áldva magasztalják. 158