Szilágyi Domokos: Élnem adjatok. Vers, próza, esszé 1956-1976 (Bukarest, 1990)
Kortársunk, Arany János (kismonográfia)
Az átvirrasztott éjszakákat enyhítse egy-egy pillanat; hisz ezerévnyi pihenést ad mosolyod, kezed és szavad ... Szilágyi Domokos első költői műhelye — bizonyossággal állíthatjuk — az egyetem. És minthogy az itt születő, korai versek a maguk felhőtlen derűjével, biztonságával, jövőhitével tökéletesen beillenek a korszak irodalompolitikájába („Szép ez a reggel, az új nap az égen, / Elhagy az álom, friss a szemem. / Indulok is. Kövön dobban a léptem — / Tárt kapuval fogad az egyetem."), természetesen megnyílnak előttük az irodalmi lapok oldalai is. Az egyetemről (igaz, végbizonyítvány nélkül) 1960-ban kilépő Szilágyi Domokos otthonosnak tudhatja magát a megnevezett szerkesztőségekben csakúgy, mint az Ifjúmunkásban, a Napsugárban és a Korunkban. Persze mégsem épp ilyen felhőtlenek a publikációkból, azaz tiszteletdíjakból élő ifjú költő hétköznapjai. A részben már közölt, többségükben még közöletlen baráti és szerkesztőknek címzett panaszlevelek mutatják, hogy a „problémásabb", de úgy is mondhatnám, gondolatilag igényesebb Szilágyi-versek nehezebben kaptak akkoriban zöld fényt (így került a Korunkba A halál árnyéka című antifasiszta ciklus, az Alom a repülőtéren három darabja Szerelmes versek a szabadsághoz cím alatt, a Bartók Amerikában, a« Hétmériöldes csizma, a Bolyai János Vásárhelyütt). Viszont jelentkeztek — jelentkeztünk — szerkesztői igényekkel, ízlés és vélt-valós szükséglet szerint. Az irodalomtörténeti igazsághoz tartozik annak a kimondása is, hogy a később oly kényes igényű Szilágyi Domokos néha a saját költői szintje alatt válaszolt igenlően e kérésekre, s olyan verseket is kiadott kezéből (a hatvanas évek első felében), amelyek nem állták ki az idő próbáját (nem is szólva Sz. D. etikai-esztétikai mércéjéről). A „kortárs minden koron át" tehát ilyen értelemben szintén idézhető. Az igazabb, általánosabb érvényű értelme mégis az, amelyet bevezetőül próbáltunk bizonyítani. Különben Szilágyi maga is érzékeli — saját versében is! — a sematizmus-veszélyt, és ennek Szilágyi Domokos fintorral (egyik 1960-as keltezésű költeményének kódájában) ad hangot: 403