Szilágyi Domokos: Élnem adjatok. Vers, próza, esszé 1956-1976 (Bukarest, 1990)
Kortársunk, Arany János (kismonográfia)
A műfordítás ügyét fölkarolják, a fordítás-irodalom valósággal elburjánzik. A termés legnagyobb része ma már csak ereklye-értékű. — E téren is az elvek s módszerek harca folyik; a „klasszikusok körmönfont fordítása, igaz jó magyarsággal", mint költőnk mondja, mosolyogni való elmeszüleményeket hoz létre: Múzsa1, nekem énekeld el Az Akhilles haragját, Mely nagyon megtizedelte A görögök kobakját — így pattognak az Iliász első sorai Arany gúnyversében, s bár gúnyvers, csöppet sem túloz: Baksay Sándor a magyar alföldre költözteti a görög hősöket, Szász Károly meg rímes alexandrinusokban beszélteti Homéroszt. — Persze, az általános eredmény nem ilyen leverő. Magának Aranynak a műfordításai mindmáig élnek. Bérczy Károly Anyeginje, Csíki Gergely dráma-átültetései, Szász Károly Nibelung-éneke elég hosszú ideig megállta helyét, s ez a műfordítás-irodalomban nagy szó. Ihlet és tudomány nem zárja ki egymást— s legszerencsésebb, ha a kettő együtt jár: ez a tudós költészet, Arany egész művészete a nagy kincs. — József Attila (akit a magyar irodalomtörténetírás zabigyereke, Pintér Jenő akart elbuktatni érettségin) egycsapásra megérzi egy Csokonai-vers ritmusát, amin ihletetten tudorok évtizedekig elvitatkozgattak. (A vers: A hatalmas szerelemnek Megemésztő tüze bánt stb., ritmusa: UU------/UU------//—UU~/-------U~> szigorú zenei kötöttség, de oly elemi könnyedséggel, aminőhöz csak a Szeptember végén vagy a Szondi két apródja fogható.) Arany költészete a mai költészet dédelgetett gyermekkori emlékei közé tartozik. . Vágytam, Juliskám, lakni hozzád, Számlálgatám az évek hosszát — — sóhajára hetedfél évtized távolából csöndül vissza fájdalmasan Radnóti hangja: 396