Tamási Áron: Jégtörő Mátyás (Bukarest, 1970)
Egy fiatal házaspár — Mátyás és kicsi Márta — gondviselésére, egy szellem rendeltetik, aki bolha, pók, méh, szarka, bagoly, sas, róka, majd kutya alakjában forgolódik körülöttük. Tanúja, részese örömeiknek, küzdelmeiknek, s miközben rendre alakot vált, mindig továbbőrzi gondját és hivatását: az ember boldogságának előbbrelendítését. A szellem különben a székely falu valóságos világában él, osztozik védencei sorsában, küzdelmeiben a rosszat megtestesítő vénasszony és segítőtársa, a üdére ellen, de a játékos mese fantasztikuma csak annyira távolodik el valós talajától, mint maga a népmese. Ez a megtisztító és gyönyörködtető olvasmány azonban írói vallomás is. Önéletrajzi Írásában maga Tamási Áron mondotta erről a könyvről: „...a gomolygó irnivalók között egy új gondolat kezdett fészkelődni. Ez az új gondolat nyilván nagyon messziről és mélyről érkezett, az ősök megmegújuló sorain keresztül, s az emberi létezésnek egyik szellemi titkát lehelte. Bogozva ezt a szellemi titkot, sokat jártam akkor az erdőt és a mezőket, míg végre kezdett derengeni bennem az irodalmi forma, amelybe az új téma érzésem szerint leginkább haj-