Tamási Áron: Jégtörő Mátyás (Bukarest, 1970)

Egy fiatal házaspár — Má­tyás és kicsi Márta — gondvise­lésére, egy szellem rendeltetik, aki bolha, pók, méh, szarka, bagoly, sas, róka, majd kutya alakjában forgolódik körülöt­tük. Tanúja, részese örömeik­nek, küzdelmeiknek, s miköz­ben rendre alakot vált, min­dig továbbőrzi gondját és hivatását: az ember boldog­ságának előbbrelendítését. A szellem különben a székely falu valóságos világában él, osztozik védencei sorsában, küzdelmeiben a rosszat meg­testesítő vénasszony és segítő­társa, a üdére ellen, de a játékos mese fantasztikuma csak annyira távolodik el valós talajától, mint maga a nép­mese. Ez a megtisztító és gyö­nyörködtető olvasmány azon­ban írói vallomás is. Önélet­rajzi Írásában maga Tamási Áron mondotta erről a könyv­ről: „...a gomolygó irnivalók között egy új gondolat kezdett fészkelődni. Ez az új gondolat nyilván nagyon messziről és mélyről érkezett, az ősök meg­megújuló sorain keresztül, s az emberi létezésnek egyik szellemi titkát lehelte. Bogozva ezt a szellemi titkot, sokat jártam akkor az erdőt és a mezőket, míg végre kezdett derengeni bennem az irodalmi forma, amelybe az új téma érzésem szerint leginkább haj-

Next