Ţoiu, Constantin: Vadszőlőlugas. Regény (Bukarest, 1982)
„Különféle esetek tülekedtek emlékezetem felé, mint valami irattárba, ahova egyelőre mindent rendetlenül behánynak a jövőbeni értelmes osztályozás reményében; az idő múlásával azonban minden részlet megtalálja természetes és arányos helyét; s ez az esetek többségében más lesz, mint ahova az élet lázas összevisszaságában került. Mindez feszült figyelmet igényelt.. . Sok tapintatot . . . Nagy önuralmat . . . De különösképpen óriási megvilágító erőt, hogy a lázas vallomások burkából az ember az igazságot kihámozhassa ... Mi a fontos, és mi nem az. Mi múlna el nyomtalanul, s mi bizonyulna tartósnak... A dolgok közötti helyes arányok megőrzésére mégiscsak a hűvös, józan kétely lenne a legalkalmasabb. A józan kétely több hamisságot szűr ki, mint igazságot - hiszen ez a ritkább, s így a kockázat is csekélyebb. Már ebből a — statisztikai — szempontból is bölcsebb dolog kételkedni." CONSTANTIN jOlü