Ţoiu, Constantin: Vadszőlőlugas. Regény (Bukarest, 1982)

„Különféle esetek tülekedtek emlékeze­tem felé, mint valami irattárba, ahova egyelőre mindent rendetlenül behány­nak a jövőbeni értelmes osztályozás re­ményében; az idő múlásával azonban minden részlet megtalálja természetes és arányos helyét; s ez az esetek többségé­ben más lesz, mint ahova az élet lázas összevisszaságában került. Mindez fe­szült figyelmet igényelt.. . Sok tapinta­tot . . . Nagy önuralmat . . . De különös­képpen óriási megvilágító erőt, hogy a lázas vallomások burkából az ember az igazságot kihámozhassa ... Mi a fontos, és mi nem az. Mi múlna el nyomtalanul, s mi bizonyulna tartósnak... A dolgok közötti helyes arányok megőrzésére még­iscsak a hűvös, józan kétely lenne a leg­alkalmasabb. A józan kétely több hamis­ságot szűr ki, mint igazságot - hiszen ez a ritkább, s így a kockázat is csekélyebb. Már ebből a — statisztikai — szempont­ból is bölcsebb dolog kételkedni." CONSTANTIN jOlü

Next