Tomcsa Sándor: A fellázadt pofozógép. Humoreszkek (Bukarest, 1973)
„Az író művészete - a mosollyal egybeötvözött mélabú - nem kiagyalt világból nőtt lombosra, hanem az emberek köréből, utcai porból, mint az akác vagy a hars. Ez a humor emberek létkérdéseit hordozza, nem a viccelődés világvárosainak titulált, megtisztelt közhelyeit ... Valójában a történetek szelleme mögött egy ember törhetetlen hűsége rejtőzik, az íróé, aki biztos pontot talált a harmincas évek bizonytalan világában. És ebből a biztos pontból, a világban meglelt helyéről megértette a ténfergő embereket, a város elesettjeit, a csavargót, a favágót, az öregségére koldusbotra jutott munkást, az elbocsátott tisztviselőt, a kisemmizettek és becsapottak seregét." Bajor Andor