Tóth István: Sziklás parton. Válogatott versek (Bukarest, 1980)
A vers — helyesebben a versírás — számomra a szélső értékeket, a határértékeket jelentette az elmúlt emberöltő alatt. Olyan értékmérője volt életemnek, amelyhez képest minden viszonylagosnak bizonyult. Sikerei tompították életem sikertelenségeit, kudarcai viszont eltörpítették egyidejű eredményeimet. Első sikeres költői képeim alkotásakor olyan felszabadulási bódulatba estem, mintha máris eggyé váltam volna minden táj és kor emberi értékével. Ha ez az azonosulás nem sikerült át kellett élnem a teljes megsemmisülés, a szédítő és szégyenletes zuhanás érzését. Legtöbbször a kétféle érzés között vergődtem, amint egyik legelső (még középiskolás koromban írt) versemben, ahol az élettelen, kellőképpen meg nem