V. András János (szerk.): Korszellem és önismeret. Válogatás a két világháború közötti román essszéirodalomból (Bukarest, 1988)

1918—1944: ez a negyed­századnyi idő a román kul­túra mindaddig példa nélkül álló termékenységének kor­szaka. Fényét nagy nevek és maradandó művek sugá­rozzák az utókorra. Nagy­korúsága, európai mércével mérhető értékszintje egyút­tal a szellemi élet szerkeze­tének korszerűsödésére vall: a kimagasló tehetségek szé­lesebb társadalmi alapokon nyugvó műveltség közegé­ből emelkedtek ki. A napi­sajtó, az irodalmi folyóiratok és a szakkiadványok válto­zatossága, minőségi színvo­nala csupán egyik tanúbi­zonysága e korszerűsödés­nek, amely természetesen kiterjedt az oktatásra és a tudományos életre is. A korszak román tudomá­nyosságának legjobbjai — Nicolae Iorga, Vasile Pár­van, Dimitrie Gusti, С. I. Perhon, Octav Onicescu, ■■■■

Next