V. András János (szerk.): Korszellem és önismeret. Válogatás a két világháború közötti román essszéirodalomból (Bukarest, 1988)
1918—1944: ez a negyedszázadnyi idő a román kultúra mindaddig példa nélkül álló termékenységének korszaka. Fényét nagy nevek és maradandó művek sugározzák az utókorra. Nagykorúsága, európai mércével mérhető értékszintje egyúttal a szellemi élet szerkezetének korszerűsödésére vall: a kimagasló tehetségek szélesebb társadalmi alapokon nyugvó műveltség közegéből emelkedtek ki. A napisajtó, az irodalmi folyóiratok és a szakkiadványok változatossága, minőségi színvonala csupán egyik tanúbizonysága e korszerűsödésnek, amely természetesen kiterjedt az oktatásra és a tudományos életre is. A korszak román tudományosságának legjobbjai — Nicolae Iorga, Vasile Párvan, Dimitrie Gusti, С. I. Perhon, Octav Onicescu, ■■■■