Veress Pál: Kalapács, könyv, muzsika. Egy ifjúmunkás élete (Bukarest, 1972)

Félszázados pályaívek doku­mentációját kezdtük meg, s most Veress Pálé a szó. Ille­gális pártharcos, a román s a magyar burzsoá-világ börtö­neiben egyaránt megkínzott és bebörtönzött áldozat, részese az antifasiszta ellenállásnak, a felszabadulás után szaktanácsi vezető, munkás-polgármester, egyetemi tanár, majd pályatö­réssel újra géplakatos, reha­bilitálva üzemigazgató s ma emlékeit gyűjtő nyugdíjas. Ko­lozsvár es Marosvásárhely munkásainak „Veress Pali“-ja ő, aki sohasem irodából, ha­nem a munkában élen járva, közvetlenül intézkedik köz­rendről és termelésről, köz­­tisztaságról és gázbevezetésről, avagy eppenseggel a közvéle­mény, a munkaskultúra alakí­tásáról. Önéletírása most en­nek a közéleti pályának a ke­letkezéséről vall: egy leroska­dó kisiparos-család válságáról, félbeszakadt diákoskodásról, inaskodásról kezdetleges kóce­­rájban, segéddé emelkedésről vasúti műhelyben s közben a munkásöntudat beéréséről, a szakszervezeti mozgalomba s végül a kommunista ifjúmun­kások szervezetébe való elju­tásról. Lehetne minderről re­gényt írni (nemegyszer meg­próbálták már), itt azonban semmi szerepe az irodalmi já­téknak, helyzetek és jellemek költésének, stiláris fogásoknak. Egyszerű tényközlésről van sző, a közélet emberének em­lékiratáról, de éppen ez a hi­telesség figyeltet fel s emeli ma az írásművet közérdekűvé. Balogh Edgár

Next