Veress Pál: Kalapács, könyv, muzsika. Egy ifjúmunkás élete (Bukarest, 1972)
Félszázados pályaívek dokumentációját kezdtük meg, s most Veress Pálé a szó. Illegális pártharcos, a román s a magyar burzsoá-világ börtöneiben egyaránt megkínzott és bebörtönzött áldozat, részese az antifasiszta ellenállásnak, a felszabadulás után szaktanácsi vezető, munkás-polgármester, egyetemi tanár, majd pályatöréssel újra géplakatos, rehabilitálva üzemigazgató s ma emlékeit gyűjtő nyugdíjas. Kolozsvár es Marosvásárhely munkásainak „Veress Pali“-ja ő, aki sohasem irodából, hanem a munkában élen járva, közvetlenül intézkedik közrendről és termelésről, köztisztaságról és gázbevezetésről, avagy eppenseggel a közvélemény, a munkaskultúra alakításáról. Önéletírása most ennek a közéleti pályának a keletkezéséről vall: egy leroskadó kisiparos-család válságáról, félbeszakadt diákoskodásról, inaskodásról kezdetleges kócerájban, segéddé emelkedésről vasúti műhelyben s közben a munkásöntudat beéréséről, a szakszervezeti mozgalomba s végül a kommunista ifjúmunkások szervezetébe való eljutásról. Lehetne minderről regényt írni (nemegyszer megpróbálták már), itt azonban semmi szerepe az irodalmi játéknak, helyzetek és jellemek költésének, stiláris fogásoknak. Egyszerű tényközlésről van sző, a közélet emberének emlékiratáról, de éppen ez a hitelesség figyeltet fel s emeli ma az írásművet közérdekűvé. Balogh Edgár