Vita Zsigmond: Áprily Lajos, az ember és a költő (Bukarest, 1972)
A szerkesztőségi asztalnál
A hazai írók munkáihoz járultak a nyugatosok és más fiatal magyar írók írásai. Kuncz Aladár nyomdokain haladva Áprily is közölte időnként Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Szabó Lőrinc, Oláh Gábor, 1925-től kezdve Erdélyi József, 1928- ban pedig már József Attila verseit is (23. és 46. sz.). Gaál Gábor 1926-os cikke (Üj Kelet, 1926. nov. 2.) után Áprily és a Pásztortűzben Dsida mutatott be először József Attila-verseket az erdélyi olvasóknak. A szerkesztő szeme azonnal meglátta a fiatal tehetséget, és a legfiatalabb, „Budapesten élő, székely származású poéta“ jelentkezésekor szükségesnek tartotta, hogy fel is hívja rá az olvasó figyelmét; semmiféle ízlésbeli elfogultság nem kötötte meg a kezét. Az Ellenzék vasárnapi mellékletének irodalmi tekintélyét és elterjedtségét mutatja, hogy magyarországi írók is szívesen küldték ide írásaikat. Ebben (pl. József Attila esetében) szerepe lehetett Kuncz Aladár jól ismert nevének is. Szerkesztői munkájának első évében Kuncz Aladárral együtt tárgyalásokat folytatott a budapesti Napkelet gárdájával és a szegediekkel (Juhászékkal). „Nemrégiben azt a hajlandóságukat fejezték ki — írta Tompa Lászlónak -—-, hogy szeretnének munkatársaink sorába lépni. Természetesen nagy örömmel fogadjuk őket. A lap erdélyi színére, ne félj, vigyázni fogok. Ezért volna most szükség az erdélyiek intenzívebb munkásságára.“133 Semmi jelét sem látjuk azonban annak, hogy a Napkelet munkatársai ezután sűrűbben írtak volna a lapba, és megváltoztatták volna annak szellemét. Csak Szabó Mária elbeszéléseivel, Bisztray Gyula cikkeivel és Mécs László verseivel találkozunk gyakrabban, Juhász Gyula versei pedig idővel kimaradtak. A magyarországi prózaíró munkatársak névsora ezalatt Móricz Zsigmondtól Tersánszky Józsi Jenőn, Karinthy Frigyesen át Kodolányi Jánosig és Sárközi Györgyig jutott el. Az erdélyi olvasó eszerint az Ellenzék melléklete útján kezdett megismerkedni a magyar népi írók nemzedékével is. A fontosabb irodalmi évfordulókat gondosan összeállított, színvonalas számokkal ünnepelte meg az Ellenzék melléklete. Ilyen volt 1925-ben az Apáczai-szám, amelybe Áprily verse (Tavasz a házsongárdi temetőben), Ady, Makkai és Mól tér írásai kerültek be. Különös figyelmet szentelt a modern magyar költészet legnagyobb mestereinek: Vajda Jánosnak és Adynak. Vajda Jánosnak nemcsak több versét közölte (1927, 58., 69. sz.), hanem Földessy Gyula máig kevéssé ismert, hosszú Vaj da-tanulmányát is. A lap, 114