Vöő Gabriella: Tréfás népi elbeszélések (Bukarest, 1981)
A népi tréfa jelentőségét a magyar népi kultúrában, funkcióit, egyéniségformáló hatásait, szerkezeti, tartalmi sajátságait tárgyalja a kötet szerzője, sokéves gyűjtői tapasztalat és tudományos megfigyelés alapján. Szemléletében jelen van mind a tradicionális folklorisztika, mind a modern szemiotika, strukturalizmus perspektívája. A tárgyismereten kívül, mely e hagyományos, de ma is életerős műfajt közelebb hozza a tudományos megismeréshez, meggyőzi az olvasót — érdeklődőket és szakembereket egyaránt — az újabb szemléletű kutatási módszerek hatékonyságáról és létjogosultságáról a népi kultúra jelenségeinek vizsgálatában. Abból a tényből kiindulva, hogy a komikum művészi ábrázolása nyelvi szinten egyfajta szemiózisjáték, a jel és a jelölt konvencionális kapcsolatának felcserélésével létrehozott bizarr képzetkeltés a valóság jelenségeiről, ennek az esztétikai kategóriának teljesebb megismeréséhez új,