Wittstock, Erwin: Látomás. Elbeszélések (Bukarest, 1973)
Zárt körbe és lezárt korba tekint vissza az olvasó, aki Erwin Wittstock novelláskötetét kezébe veszi. A kör a romániai németség erdélyi ágának, a szászoknak városfalakkal körülhatárolt, templomerődökkel tarkított világa; a kor, amelyből a szerző a témáit merítette, az első világháborútól a másodikig terjedő negyedszázad. Erwin Wittstock, a papfiú, a hazai táj és a szász népélet legjobb írója, s ha román parasztok és magyar főnemesek is szerepelnek elbeszéléseiben, ott a leghitelesebb, ahol önkörében mozog, íratlan és kemény erkölcsi törvények hatnak ebben a körben — Litzi, a parasztgazda elnézi, hogy a megvadult bivaly agyontapossa bűnösnek vélt béresét; a két árvalány, Cinke és Csipke, nem árulja el, ki az újszülött apja. De van ebben a zárt világban valami belső demokrácia, ahogy a fogorvos és a timár együtt megy vadászatra, s az állatorvos a parasztok terített asztala mellett érzi jól magát — mindez félszázaddal ezelőtt történt. És humor is van benne, ahol olyan vén kor-