Zágon Attila: Sánta pegazus (Bukarest, 1985)

A fülszöveg az a sza­vakból sodort kötél, amely az írói alkotóműhely és az olvasó asztala között feszül, s amelyen a szerző szeretne átlibegni a túloldalra. A mutatvány közben - hogy megnyerőbb legyen - nyel­vét öltögeti, grimaszkodik és törékeny tányérokkal zsonglőrködik. Persze, akad olyan szer­ző is, aki a porond fölött egyensúlyozva — távolról — Atlasz benyomását kelti, pedig az ő fején is csörgő­sipka van, cipőjében lóláb, csuklóján homokóra, tarso­lyában bigonya. És roppant óvatosan lépked, mert a népi bölcsesség szerint: aki lassan jár, bigonyás. Aki pedig bigonyál, az megengedheti magának, hogy eltüzelt tilalomfák melegénél szárítgassa nyir­kos, lyukas orrú cipőjét. A lényeg az, hogy az ásítozó bakancsból lehetőleg ne lógjon ki a lóláb. Zágoni Attila

Next