Zágon Attila: Sánta pegazus (Bukarest, 1985)
A fülszöveg az a szavakból sodort kötél, amely az írói alkotóműhely és az olvasó asztala között feszül, s amelyen a szerző szeretne átlibegni a túloldalra. A mutatvány közben - hogy megnyerőbb legyen - nyelvét öltögeti, grimaszkodik és törékeny tányérokkal zsonglőrködik. Persze, akad olyan szerző is, aki a porond fölött egyensúlyozva — távolról — Atlasz benyomását kelti, pedig az ő fején is csörgősipka van, cipőjében lóláb, csuklóján homokóra, tarsolyában bigonya. És roppant óvatosan lépked, mert a népi bölcsesség szerint: aki lassan jár, bigonyás. Aki pedig bigonyál, az megengedheti magának, hogy eltüzelt tilalomfák melegénél szárítgassa nyirkos, lyukas orrú cipőjét. A lényeg az, hogy az ásítozó bakancsból lehetőleg ne lógjon ki a lóláb. Zágoni Attila