Koszta László: A kalocsai érseki tartomány kialakulása - Thesaurus Historiae Ecclesiasticae in Universitate Quinqueecclesiensi (Pécs, 2013)

Az Árpád-kori egyházszervezet egyik legnagyobb problémája a ka­locsai egyházmegye létrejötte, jog­állása és székhelyének kiválasztása, majd a kettős székhely kialakulása. A szerző nézete szerint a kalocsai egyházmegye nem 1003-ban, ha­nem az episzkopális egyházszer­vezet 1009-es kibővítésének kere­tében jött létre és megalakulásának kezdetétől fogva érseki ranggal rendelkezett. Koszta László két év­tizednyi kutatómunka eredményeit összefoglalva teljesen új, a korábbi nézetektől alapjaiban eltérő ered­ményre jutott a kalocsai egyházme­gye korai történetét illetően. Kalo­csát 1009-ben ugyan eredendően érsekségként alapították meg, de több mint másfél évszázadig nem rendelkezett önálló érseki tarto­mánnyal, így saját suffraganeus püs­pökökkel sem. Kalocsa valójában csak tituláris érsekség volt, főpap­ja nem gyakorolt tényleges érseki joghatóságot. Az egységes magyar egyháztartományt az 1161 őszén megkötött konkordátum keretében osztották fel, és ekkor kapott Kalo­csa is önálló érseki provinciát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom