Béres Judit: „Azért olvasok, hogy éljek”. Az olvasásnépszerűsítéstől az irodalomterápiáig (Pécs, 2017)
Terápiás célú olvasás és írás - biblioterápia - A biblioterápiás hatás és élmény összetevőiről
.Azért olvasok, hogy éljek’ által emlegetett jelentésadásból és jelentéstulajdonításból kiindulni. A következőkben Norman N. Holland tranzaktív irodalomelméletét hívjuk segítségül, hogy megértsük a biblioterápiás szöveggel való lélektani munka alaptermészetét, és azon belül is az egyéni olvasatok kiemelt fontosságát. Hollandra általában nem hivatkoznak a biblioterápiáról publikáló magyar szakemberek, a biblioterápiás gyakorlat elméleti hátterének megteremtési kísérleteiben, például Jeney Éva összefoglaló munkájában sincs jelen a neve.195 Annál ismertebb azonban a pszichoanalitikus irodalomtudománnyal és narratív pszichológiával foglalkozók körében.196 Holland az amerikai irodalomtudomány és pszichoanalízis kiemelkedő képviselője. Munkásságának középpontjában a műalkotás szemantikai autonómiájának megkérdőjelezése áll, s elsősorban azzal haladja meg az új kritika irodalomértelmezését, hogy nem hisz az irodalmi mű jelentésének „csak szöveg” módszerrel való megközelítésében, és abban, hogy az érvényesnek hitt jelentés pusztán a műből magából kibontható. Holland irodalomelméletének középpontjában a befogadó áll, s egy esettanulmányokra alapozott, empirikusan alátámasztott modellben vizsgálja, hogy miként alkotják az olvasók az irodalmi műre adott befogadói válaszukat. Befogadóközpontúsága miatt szokás Holland elméletét a műre adott „olvasói válaszok” vizsgálatáról elnevezett reader response irányzat képviselőihez is sorolni. A reader response elmélete és az annak nyomán végzett kutatások az olvasás három aspektusára koncentráltak: elsőként arra, hogy a különféle szövegek hogyan befolyásolják az olvasói választ, másodikként az olvasó tapasztalataira és attitűdjeire, harmadikként pedig az olvasói válasz kontextusára. Hagyományosan Louise Rosenblattot tartják az irányzat alapítójának, aki 1938-ban jelenteti meg Literature as Exploration című könyvét, de csak 1978-ban jut el odáig, hogy saját tranzakcionális elméletét könyvformában is publikálja The Reader, the Text, the Poem. The transactional theory of the literary work címen. 195 Jeney 2012. Előrelépésnek tekinthető, hogy a Helikon folyóirat Jeney Éva által szerkesztett Biblioterápia, irodalomterápia tematikus, 2016/2. számába már Holland is bekerült, méghozzá Az irodalmi folyamat és az egyéni elme című tanulmányával, ami azonban biblioterápiás szempontból nem feltétlenül a leghasznosíthatóbb írása. 196 Erre álljon itt két fontos példa: Papp 2005. 81-106. A szerző pszichiátriai problémával élő klinikai betegek interjúválaszait elemzi József Attila verse kapcsán. Vizsgálja a befogadói tér változásait, kiegészíti Holland DEFT-modelljét, s meghatározza az irodalmi mű átmeneti tárgyként való értelmezhetőségének feltételeit; Gyöngyösiné Kiss-Németh 2008. 217 -227. A vizsgálati személyek pécsi gimnazista diákok voltak, akik két novellát olvastak el, egy oldalt írtak benyomásaikról, majd a CPI 300 kérdéses Oláh Attila-féle változatát töltötték ki. 166 TT