Kristóf Ilona: Egyházi középréteg a késő középkori Váradon (1440-1526) - Thesaurus Historiae Ecclesiasticae in Universitate Quinqueecclesiensi (Pécs, 2014)

Várad, Szent László városa a kö­zépkori Magyar Királyság fontos kultuszközpontja, az egyik leg­gazdagabb püspöki székhely volt. A váradi kanonoki testület rész­letes bemutatása a Mohács előtti időszakban illeszkedik az egyházi társadalmat vizsgáló, az elmúlt évtizedekben új lendületet kapó kutatások sorába. A szerző pro­­zopográfiai adatgyűjtésen alapuló komplex elemzés során mutatja be a káptalan személyi összetételét, a javadalomszerzés módozatait, a ka­nonokok egyetemi tanulmányait, a javadalomhalmozást és a káptalan­ból történő továbblépés lehetősé­geit. A szempontok egybevetésével, komplex vizsgálatával a különböző javadalomszintek által meghatá­rozott karriertípusokat vázol fel konkrét életpályákkal illusztrálva. A kanonokok feladatai, köteles­ségei, karrierlehetőségei mellett a humanizmus váradi megjelenésével is foglalkozik. A munka egészében központi szerepet játszik Zred­­nai Vitéz János püspök. Személye, politikai pályafutása, mecénási te­vékenysége, humanista udvara, az 1460-1470-es évektől átalakuló káptalan és a 16. század elejének váradi humanistái körüli kérdések­ben a szerző arra törekedett, hogy az irodalomtörténeti kutatásokat az okleveles adatokkal összevetve árnyalja a korábban kialakult képet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom