Slachta Krisztina - Bánkuti Gábor - Vonyó József: Sed intelligere. Tanulmányok a 65 éves Gyarmati György tiszteletére (Pécs, 2016)

Gyarmati György sosem lett ele­fántcsont-toronyban ülő törté­nész, aki öncélúan belefeledkezik tudományába. Pontosan tudta és tudja, hogy a közoktatással ápolt jó kapcsolatok nélkül a kutatási eredményekből nem lesz társa­dalmi tudás. Tudományos felké­szültsége és kutatási eredményei már jó ideje a magyar történész­társadalom doyenjei közé emelték. Erről nemcsak hazai és külföldi konferenciaszereplései, tematikai­lag és műfajilag nagyon sokszínű írásai tanúskodnak, hanem első­sorban azok súlya és a történet­­tudományban betöltött szerepük. A magyar tudományosságban az 1945 utáni magyar történelem megkerülhetetlen és sokat idézett kutatójának számít, aki témáit nemzetközi összefüggésrendsze­rükben, összetettségükben láttat­ja. Meghatározó szerepe volt és van abban, hogy a kommunista diktatúra intézményesülésének, különösen a politikai rendőrség működésének számos aspektusát ma már tudományos megalapo­zottsággal tárják fel, ahogy abban is, hogy Bibó István - elsősorban

Next