Alföldy Jenő: Igézet és magyarázat. Irodalomkritikák, esszék, pályaképek (Budapest, 2012)
Önmagát költészet-specialista kritikusnak nevezte Alföldy Jenő egy nyilatkozatában. E könyvébe olyan írásait is fölvette, amelyek nem a kortársi líráról, hanem klasszikusokról szólnak: Berzsenyiről, Katona Józsefről, Vörösmartyról, Petőfiről, József Attiláról, Radnóti Miklósról. Prózaírók is szerepelnek a kritikai menüben, a maiak mellett például Mikszáth Kálmán, Cs. Szabó László, Bálint György. Most sem kétséges azonban, hogy a szerző a kortárs irodalom szolgálatát tekinti elsőrendű feladatának - a közelmúltban lezárult életműveket, Illyés Gyuláét, Weöres Sándorét, Csanádi Imréét, Simonyi Imréét, Száraz Györgyét, Mezei Andrásét, Lázár Ervinét, Bella Istvánét, Utassy Józsefét például. Lankadatlan érdeklődéssel kíséri figyelemmel irodalmunk azon kitűnőségeit, akiknek útját 1968 körüli pályakezdése óta követte: Rába Györgyöt, Gyertyán Ervint, Tornai Józsefet, Csoóri Sándort, Szepesi Attilát vagy a pályára későbben lépő Pintér Lajost, Fecske Csabát, Csokonai Attilát, Ferencz Győzőt, Csontos Jánost. Érdeklődése a fiatal irodalomra is kiterjed, nemcsak költőkére-írókéra - például Rózsássy Barbarára -, hanem a velük foglalkozó irodalmárokra is. Ugyanígy klasszikusainkat újabb látószögbe helyező irodalomtudósainkra, Orosz Lászlóra vagy a közelmúltban eltávozott Petőfi-kutatóra, Kerényi Ferencre. Az Igézet és magyarázat cím kifejezi a kritikus viszonyát az irodalomhoz. Olvasói élményeire támaszkodik elemző ítéleteiben; a szerzőket általában az egyéniségükre legjellemzőbb műveik alapján elemzi, s csak másodsorban „kritizálja” őket; a tankönyvíróként is ismert szerző a művektől megihletett íróként szeretné magyarázataival közelebb hozni olvasmányait a közönséghez, hogy megnyerje őket a minőségi irodalomnak.