Alföldy Jenő: Igézet és magyarázat. Irodalomkritikák, esszék, pályaképek (Budapest, 2012)
Költészet
A fény költője Rózsássy Barbara: Éjszakai tárlat Negyedik verseskönyve, az Éjszakai tárlat a költői formák kiváló ismerőjének és egyéni kombinációk létrehozójának mutatja Rózsássy Barbarát. Kötetének első felében gyakran használ szabályos hexametereket, amelyek „mellesleg” három-három adoniszi kotorna, bonthatók. Rímelnek is, és ezzel a leoninus egyik változatát valósítják meg. A kötet egy másik verscsoportja szonettekből áll, amelyeknek sorai ezúttal két-két adonikusva feleződnek. Ezek ritmusa (- U U / —) az erős meggyőződést, a gondolat véglegesítését érezteti. Ha a költeményen végigvonul ez a versláb-kombináció (kólón), a vers gondolati egységei különkülön zenei nyomatékot kapnak. A magyaros tagolással szimultán módon egyeztethető ez a sorfajta. A belső magányosság, a földi üdvösség s a költői küldetés kérdéseit feszegető Rózsássy Barbara a gondolati költészet eszközeként használja ezeket a bonyolult formákat. Fontosnak tartom ezt, mert az erősen kötött versformák sokszor üres, manierisztikus játszadozásra csábítják a csekély gondolati gyúanyaggal fölszerelt költőket. A manierizmus olyan szempontból jöhet szóba Rózsássy Barbarát illetően, ahogy a késő reneszánsz művészetre értjük - Balassira vagy akár Shakespeare-re és a posztreneszánsz festőkre, a barokkba hajló korszak e kiválóságairól szólva. Nem abban az értelemben tehát, amelyben a formai bravúroskodásra törekvő honi poétákat és poetesszákat, a tizennyolcadik-tizenkilencedik század fordulóján működő mesterkedő költőket emlegetjük. Ők többnyire már kihulltak az idő rostáján, bár Weöres Sándor antológiája, a Három veréb hat szemmel felvonultatja a „rímkovács” Kovács József, Mátyási József, Édes Gergely és Molnár Borbála 131