Alföldy Jenő: Igézet és magyarázat. Irodalomkritikák, esszék, pályaképek (Budapest, 2012)
Költészet
Kísérletek a kegyelmi pillanatért lelkületének, s a kor szellemének, a koreszmének is - Csontos János-mű, a József Attila-töredékek orvén. Merész vállalkozás, nem vitás. De mintha maga József Attila adott volna hozzá felhatalmazást, amikor ezt írta a Nem én kiáltok soraiban: „...hiába fürösztöd önmagadban, / csak másban moshatod meg arcodat.” Költő-kortársaink - Kálnoky Lászlótól Pilinszky Jánosig, Nemes Nagy Ágnesig, Juhász Ferenctől, Nagy Lászlótól Orbán Ottóig és Bella Istvánig - József Attilában mosták meg arcukat, hogy tükrében tisztábban lássák önmagukat. Nincs eredetiség ilyesféle visszfények nélkül. A könyveimről még el kell mondanom, hogy ha nem is utal García Márquez Száz év magány című regényére (tartalmi összefüggésre nemigen gondolhatunk), rímelni rímel rá. Vajon teljesen formális ez az összecsengés? Én ilyen magyarázatot találok rá: világirodalmi viszonylatban a huszadik század (egyik) legnagyobb kölőti életműve és (egyik) legnagyobb regénye találkozik a címben. Ha ez volt a szándék, egyetértek vele. Nem akármilyen feladat József Attila hiányzó sorainak pótlása. Mérnöki tudás is kell hozzá, a töredékes képzőművészeti tárgyak rekonstruktőréhez fogható alaposság és szakszerűség. Mintha megcsonkult ókori Vénusz- vagy Apollón-szobor tagjait pótolná egy mai szobrász. Ám ennél többről van szó, mert Csontos nem csupán kiegészíti valamely egykoron befejezett, csak idővel megsérült művet, hanem félbemaradt költeményeket kerekít ki egészre - befejezi az „ abbahagyott verset”, ahogy Illyés Gyula mondaná. Míg a múzeumi restaurátor kikövetkezteti a szükségszerüt, addig a verskiegészítő megálmodja az ismeretlent - és az eredmény nem a befejezett József Attila-töredék lesz, hanem annak csupán egy lehetséges változata, úgy, ahogy Csontos János álmodta meg, nem csupán József Attilára, hanem önmagára is jellemzően. József Attila félbemaradt versére hangolta magát, közben átpörgette magában a költő azon verseit, amelyek az adott műhöz 129